Lehet, hogy az elmúlt napokban a szükséges mértéken felül időztem a kurucinfon, mert napról-napra nő bennem az aggodalom a méltóság napi felvonulással kapcsolatban. Nem a Ki képviselhet kit? gumicsont miatt, inkább a mozgalmi-jogvédő és a majális-buli elemek tisztázatlansága zavar.
Amennyiben családot szeretnénk (egyenrangú házassággal és örökbefogadással), akkor valóban oktalan belekeverni ebbe a travi show világát. Ha meg utcabálra vágyunk, rajta. Én nem, vallom a másodikra a jobb időket megért bombagyárossal. De azt sem szeretném, ha olajfestékkel tarkított ruhatáramat minden pride alkalmával kényszer-frissítenem kellene.
Ciklonnal beszélgettünk arról, hogy egy csecsemő örökbefogadásánál 10 éves várólisták vannak. Ez önmagában is tragikus. A buziellenes szlogenek között pedig számalmas az El a kezekkel a gyermekeinktől! - az előzőek fényében különösen. Szentatyánk és barátai összetörik magukat, hogy szülessenek, csak szülessenek az új palánták. De mi célból? Miért vagyunk ezen a bolygón?
Miért nincs 15 éves sorbanállás a nyugdíjasotthonok előtt, hogy mindenki magához fogadhasson legalább egy idős, esetleg magatehetetlen embert? Hogyhogy nem ürítjük ki az értelmi fogyatékosok és mozgáskorlátozottak, vakok, siketek mesetséges kolóniáit? Miért nem kell az ember? Miért nem a szerető kapcsolatban lenni a mindent megelőző főparancs?
Úgy szeretnék végigvonulni Budapest belvárosában, hogy az az egy-két "gyógyíthatatlan" ellentüntető ezt kiabálja felém: El a kezekkel az öregeinktől! A leukémiás-, AIDS-betegeinktől... Ne adjanak nektek örökbe down-kórós, vízfejű gyerekeket! Számomra ez lenne az ünnep, a buli. Ami a világ szemében botrány és balgaság. Lehet, hogy ekkor már eszembe sem jutna felvonulni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése