2008. július 10., csütörtök

Háborúban a múzsák

Háborúban hallgatnak a múzsák - tartja az ősi görög mondás. Már jó ideje nem írtam, magam sem tudom a pontos okát. Az elmúlt hétvége sok feldolgozni valóval szolgált. Hol van a méltóságunk határa és hol a szabadságunké? Miért került elérhetetlen távolba a párbeszéd esélye? Kinek mi a része ebben az össznépi zűrzavarban?

Kis országnak egy csőcseléke van, mondta a hatvanas években Királyhegyi Pál humorista. Sokan idézik mostanság. Kész vagyok belátni, hogy egyes személyekkel el kell napolnom a találkozást a halálom utáni időkre. Csak az arány nyugtalanít. Mi lesz, ha elszaporodik ez a fajta?

Hogyan lehet egy rajszöget is büntetlenül valakihez dobni? Igyekeztem szombaton zsiráfszemet nézni az engem üdítőspalckkal megdobó fital fiúval. Sarkon fordult. A véleményszabadság része lenne, hogy megrongálom mások ruháját? Hogy összetörhetem a csontjait? Hogy veszélyeztethetem testi épségét? Nehéz elfogadni épp ésszel, hogy egy csepp egészséges ivóvizet is eltékozoljunk ezen a bolygón, nemhogy kényszermosásra vesztegessük. Hogy nem tombol a felháborodástól az egész magyar igazságszolgáltatás, amikor a tettenért személyek csúfot űzhetnek a demokráciából? Dobáljuk meg szájzárat kapott elnökünket strucctojásokkal? Hány meleg életét kell kioltani ahhoz, hogy az ne rongálásnak minősüljön, hanem mondjuk gyilkosságnak?

Ma azt írta valaki a telefonszolgálat levelezőlistáján, hogy nem érdemes ebben az országban élni és adózni... Egy tévébebetelefonálósmegmondós mamika azt javasolta, hogy a melegek vonuljanak el valami félreeső helyre, és ne törjenek össze rendőrautókat! Hol a kandikamera?

Nagyon ide kívánkozik egy haszid mondás. "Három dolog illik az igaz zsidónak: állva térdelni, hangtalan kiáltani és mozdulatlan táncolni." Szedő Dénes, ferences költő így interpretálta Hátán háza c. versében:

Hátán háza, hitvány batyu,
maga békés indulatú.
Lesülti fejét, valamit szégyell,
szégyenében állva térdel.

Bekerítették a hajtók,
üvöltene egy szívszakajtót.
Meg nem futhat, falhoz lapul,
s kiált, kiált hangtalanul.

Nem őt fogják, nem őt viszik
veszejteni. Más valakit.
Jómaga megfoghatatlan
táncát járja mozdulatlan.

Mégis csak szül a harci zaj költeményeket, Auschwitz után is? A méltóság elveszíthetetlen, a szabadság érinthetetlen sajátunk. Sólyomok és más jómadarak sem képesek beárnyékolni azt.

Nincsenek megjegyzések: