2009. február 4., szerda

A kutya esete elektroszex-szel

Tegnap este arra figyeltem fel, hogy halasztom a könyvek olvasásának befejezését. A H.P. is elfogyott, és nincs tovább. Azaz mégsem. Balázs polcán kiszúrtam egy érdekes kötetet: Neil Mulholland szerkesztésében jelent meg a Harry Potter pszichológiája. Kedvcsinálónak álljon itt két rövid bekezdés:

A cselekvésképtelenség érzése a negatív események közepette elvezethet a tanult tehetetlenséghez - ami azt jelenti, hogy az ember meg sem próbál kitérni a rossz dolgok elől. A tanult tehetetlenség klasszikus kísérletében (Overmeier & Seligman) egy kutyát ketrecbe zártak és a padlóba áramot vezettek. A kutya eleinte megpróbált kijutni, de a szökés lehetetlen volt, és akármit is tett, nem tudta megállítani az áramütéseket. A kutya kudarcba fulladt kísérletek után feladta - lekuporodott és tűrte az áramütéseket. Amikor később áttették egy másik ketrecbe, amiből könnyűszerrel kijuthatott volna, meg sem próbálkozott a szökéssel - megint csak lekuporodott, mintha az áramütéseket várta volna.

Tanult tehetetlenség embereknél is kialakulhat ismétlődő vagy tartós kellemetlen események során, melyek fölött nem bírnak irányítással, ilyen például a krónikus bántalmazás. Beszűkülnek a lehetőségekről alkotott elképzeléseik. Annak alapján, ahogy Sirius beszélt Voldemort uralmáról, ez az időszak sok varázslónak olyan volt, mint a kutya tapasztalatai az első ketrecben. Voldemort gonosztettei jelentették az áramütéseket - elkerülhetetlenek voltak. Noha a varázslók és a boszorkányok kimerítették repertoárjukat, semmivel sem tudták megállítani. Így a legtöbb nem auror varázsló vagy csak szemlélhette a rémisztő eseményeket, vagy azok áldozatává vált...

Szintén tegnap küldtem el pár listára és az iwiw-es üzenőfalra ezt a linket. Elkövettem azt a kivételes bűnt, hogy nem olvastam előtte végig. Kettős érzésem van az üggyel kapcsolatban. Részben a fenti tehetetlenség a tehetetlenségtől. A másik a csalódottság, mert egy szakmai és komolyan alátámasztott művet reméltem. Ehelyett egy stílusában és tartalmában is szedett-vetett, korrekt forrásokat nélkülöző maszlagot kaptam, amiből többek között kiderült, hogy a lengyelek (sic) négyszer annyit dolgoznak, fele annyi bérért.

Ettől szánalmasabb már csak az lehetett, hogy a katolikus egyház fogja megmenteni a civilizációnkat, a maga nagy szervezetével. És majd mosolygunk reggeltől-estig, mint T. Katona Ágnes.

Dani írta: Egyébként elég abszurd lenne Noé bárkájává átalakítani a katolikus egyházat: elvégre arra hivatott hogy Krisztus örömhírét terjessze a világban és hogy mindenkit megpróbáljon megtéríteni, és nem arra, hogy túlélők egyesülete legyen. Mennyire más volt a korai kereszténység, mennyivel optimistább ... a három fő értéke: az "elpisz" (remény), a "pisztisz" (hitnek fordítják, de én inkább bizakodásként értelmeznem: a görög szó egy érzelmet vagy egy lelkiállapotot jelez, és nem azt hogy az ember kikapcsolja a gondolkodását) és az "agape".

Ma esti beszélgetésben tettem fel a kérdést, hogy miért nem ordítanak még mindig a keresztény templomok szószékeiről a környezetünk pusztítása, az egészséges ivóvíz és levegő megőrzése miatt. Vasárnap délelőtt nem lehetne elsétálni a templomokba gyalog, vagy ráérősebben tömegközlekedéssel? Tényleg ilyen mértékű fogyasztás szükséges az életben maradásunkhoz? Kik hirdethetnének vásárlói bojkottot hatásosabban a pápáknál? Vagy lapuljunk szépen a padlóhoz, hátha nem esünk nagyot?

Nincsenek megjegyzések: