2011. augusztus 7., vasárnap

Komolyan kopogtat

Eddig hónapokban számoltunk, aztán hetekben. Közel van, hogy napokra váltsuk a stopperórát. Pedig még annyi jó ötletem volna, hogyan tudok felkészülni testben és mentálisan. Azt hiszem, a halálra sem lehet tökéletesen készen állni. Csak közelítek a megnyugtató teljességhez. Van zsákom, új zoknim, mellényem és esőhuzatom. A régi társak is hűségesen mozgolódnak, várják a napot.

Itthon marad megint néhány füstbe ment terv, eltemetett halottak és élők. Csak öt hétre megyek, minden folytatódik itt, valakikkel szövetségben. Van min töprengeni ezen a szakaszon ismét.

Megosztás

Nincsenek megjegyzések: