A legújabb kutatások eredményei alapján eleve vesztes csatát akarnak megvívni azok a szülők, akik azért, hogy megvédjék gyermekeiket a nemi sztereotípiák kialakulásától, e szempontból semleges játékokat vásárolnak kicsinyeiknek, főként, ha a szóban forgó gyermekük fiú.
(Oravecz Elvira, Népszabadság, 2010. február 18.)
Úgy tűnik, a méhen belül ható, majd a születés után a babák testében az első néhány hónapban felszabaduló hormonok felelősek azért, hogy milyen típusú játékok vonzzák a fiúkat.
Hároméves korukra a fiúk és a lányok már más játékok iránt mutatnak érdeklődést. A fiúkat jobban vonzzák a labdák, a járművek és a szerelős játékok, mint a lányokat, és szívesebben játszanak nagyobb csoportokban, míg a lányok kisebb csoportban érzik jól magukat. A kutatók hevesen vitatkoznak azon, hogy ezek a különbségek vajon a biológiai programozás, vagy a társadalmi nyomás hatására alakulnak ki.
A legújabb vizsgálatok azt sugallják, hogy a méhen belül ható hormonok szintje határozza meg fiúkban és lányokban is a későbbi, játékokhoz való viszonyulást. Korábban senki nem vizsgálta, hogy vajon a születés utáni első néhány hónapban tapasztalt tesztoszteron és az ösztrogén hormonok mennyisége hatással van-e a kicsik későbbi viselkedésére. Gerianne Alexander, a texasi A&M Egyetem munkatársa szerint a szakemberek eddig úgy vélték, e korai fejlődési szakaszra a hormonok nem fejtenek ki hatást.
E hatásának vizsgálata céljából Alexander és kollégái egy szemmozgást követő szoftvert használtak 3-4 hónapos csecsemők (21 fiú és 20 lány csecsemő) vizsgálatához. A babáknak labda és baba képét, illetve egy vagy több számot tartalmazó képet mutattak, és megfigyelték, melyik kép vonja magára a picik figyelmét. A kutatók mérték a kislányok nyálában található ösztrogén, illetve a fiúkéban található tesztoszteron mennyiségét, valamint összehasonlították a mutatóujjuk és középső ujjuk hosszúságát, amely érték a babákat ért születés előtti tesztoszteronszintekkel mutat öszszefüggést.
A lányok viselkedését úgy látszik, sem a vizsgálatkor mért, sem a születés előtti hormonszint nem befolyásolta. A fiúk képekhez való vonzódását azonban mindkettő, némileg eltérő módon. A vizsgálatkor azok a fiúk, akiknek a nyálában több tesztoszteront mértek, nagyobb érdeklődést mutattak a több mint egyetlen számot tartalmazó kép iránt, mint azok a fiúk, akiknél a nyálban mért tesztoszteronszint alacsonyabb volt. Az ujjhosszúság alapján a méhen belüli fejlődés során nagyobb tesztoszteronmennyiségnek kitett fiúk a kisebb mennyiségű férfihormonnak kitett társaiknál jobban vonzódtak a labdához, mint a babához.
A kísérletben részt vevő picik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy valóban választhassanak a felkínált játékok közül, azonban Alexander szerint a már ebben a zsenge korban tapasztalható ösztönös vonzódás jelezheti a későbbi viselkedést. A következőkben azt szeretnék megvizsgálni, hogy a 3 hónapos korban mutatkozó érdeklődés alapján meg lehet-e jósolni a kicsik későbbi viselkedést.
Ha több gyermekkel is elvégzik a vizsgálatokat, az eredmények alapján az is meghatározható lesz, hogy vajon hogyan befolyásolják a viselkedést, vagy akár a nemi hovatartozást a hormonokat tönkretevő vegyszerek akár a méhen belüli, akár a születés utáni első néhány hónapban. Ilyen anyagok például a rendkívül illékony ftalátok – melyeket főként a műanyagok lágyítására használnak, és melyek megtalálhatók a legkülönfélébb festékekben, burkolóanyagokban, háztartási cikkekben, kozmetikumokban vagy élelmiszer-ipari csomagolóanyagokban – vagy a peszticidek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése