Nem vitas, hogy a halal korul forog a lezaras; az elengedes, a megnyugvas probaja ez a 3-szor 24 ora. Azt hiszem, lehet az elettel betelten, bekevel tavozni. Amikor a dolgok a helyukre kerulnek, az oroksegunk jo kezekben kamatozik tovabb es nem faj a baratoknak az arva asztal sem, vagy nem kibirhatatlanul. Kis parasztgyerekkent baratkoztam meg a halallal. Nekem unneploruhas, a csaladot osszehozos, napsugaras delutan az elmulas. A plebanos is mosolyog egy kicsit a tomjenfust mogott. Es akik halaval emlekeznek meg rolunk, visznek egy is fenyt a sirunkbol magukkal haza. Ha paran megeritek a temetesemet - bar az en koromban ennek kicsi a valoszinusege ;) - legyetek kedvesek majd orulni velem! Olyan hamuszorosat kerek, vizsugarral, a zenet majd Vikinek tollbamondom.
Visszaterve Galiciaba, hihetetlen mennyisegu tehenszarral van dolgunk, a szaga pedig betolti a levegot. Minek itt teregetni a szabadban? Ma kiszorultunk az onkormanyzati alberguebol, pedig elindultunk reggel 6-kor. Egy privat szallason viszont, ami fenyevekkel elegansabb es tisztabb, csak a minimalar duplajaert alszunk. Mar nem aggodunk semmiert sem, olyan szepen osszeernek a dolgaink, a kello idoben megtortenik minden, kapunk segitot, ha arra van eppen szuksegunk. Feri az elso utjarol nem kivankozik haza, halogatna meg az indulast. Olyan jo, hogy ennyire maskent is megelheto ugyanaz a valosag.
Dobjuk fel nehany fotoval ezt a szomorkas bejegyzest!
Jezus haver es a repulonyonyeg (az ezeregy legendak egyike; Elveszett Evangelium 23,41-55):
Van, hogy csak ennyi feny jut indulashoz:
Ide visszamegyunk disznofulet enni:
Mult a jovoben, az ido fikcio:
Oreg hid, nem ven hid:
Megyunk az ismeretlenbe:
Megosztás
1 megjegyzés:
Szia Bruno! Nagyon buszkek lehettek magatokra es te mar harmadszor is! Erdekes amit leirtal en is ilyesmit ereztem. Azt hogy soha tobbet nem akarok onnan hazajonni, de aztan megis mivel valoban a halal jutott eszembe az ut vegen es arra jutottam ha hazajovok azzal jon valamilyen ujrakezdes. Feltoltodve, boldogan, elegedetten, osszezavarodottan eltem meg az ut veget. Rettento szomorusag de ugyanakkor varakozas is volt bennem mert tudtam itthon valami mas var ram. Igaz ugyanaz mint amikor elmentem innen de megis mas. Az elmulassal tenyleg nehez szembesulni, en leginkabb hazajottem elole. puszillak ! Viki
Megjegyzés küldése