Önéletrajz leporolva

Októberben lesz négy éve, hogy leblogoltam Szögjal Rinpocse: Önéletrajz öt fejezetben c. írását (Tibeti könyv életről és halálról). A kamínóra készülve most kevéssé szomorú kontextusban került elő újra. A kamínó alapélménye, hogy elhagyjuk (egy időre) a megszokott útjainkat, szertartásainkat, beidegződéseinket. Búcsút intünk a rutinnak, hogy találkozzunk valami újabb, tágasabb valósággal. A másik utca akkor válik vonzóvá számunkra, amikor az unalomig ismételt kísérleteink sem vezetnek sikerre, valami hiányzik még a teljes öröm és béke megtapasztalásához. Ez a hiány nem valamiféle műhiba! A lelki immunrendszerünk jelzése. Amikor hiányunk van a csendből, elszakadunk éltető mélységeinktől, akkor megszólal bennünk egy vészcsengő: Állj meg! Nézz szembe magaddal és a múltaddal!

Aki az úton van, már a helyén van. Hogy az út elején, közepén vagy a végén, az nem számít.