2011. január 2., vasárnap

Odébb lépni a piramistól?

Daniel Quinn: A civilizáción túl c. könyvében kibontja egy új forradalom lehetőségét. Az alulról jövő támadások ellen a hierarchia félelmetes védelmi rendszereket tart fenn - írja -, de az elhagyás ellen nem. A lázadást bekalkulálja, de azt képtelen számításba venni, hogy egyszerűen faképnél hagyják.


Képtelenség megakadályozni, hogy az ember ne tegyen valamit: az elhagyás nem támadás, csupán a támogatás megvonása. Hacsak nem az a mániánk, hogy Bill Gates és társai piramisának felépítésén szorgoskodjunk.

Mivel nem számíthatunk a kormányok megdöntésére, a kapitalizmus eltörlésére, a civilizáció eltűnésére, vagy minden ember földön járó Buddhává változtatására... vagy, hogy gyógyírt találjunk az összes társadalmi és gazdasági betegségünkre, nincs mire várnunk. Nincs szükségünk egyik szervezet támogatására sem. Nem kell egyik párthoz vagy mozgalomhoz sem csatlakoznunk. Nincs szükségünk egyetlen új törvényre sem. Nincs szükségünk engedélyre. Nincs szükségünk alkotmányra! :) Nincs szükségünk adómentességre. (Bár valószínűleg fel kell készülnünk szomszédaink felháborodására.)

Nincs semmi velünk született emberi abban, hogy "vinni akarjuk valamire", "előrébb jutni" vagy karriert építeni, szakmát és hivatást szerezni. A legtöbb őslakos nép számára idegenek az effajta elképzelések. Bár híresek vendégszeretetükről, ezek a zárt törzsek nem engedhetik meg maguknak, hogy befogadjanak minden - a törzs túléléséhez szükséges képességet egyébként nélkülöző -, vágyakozó embert, aki megjelenik az ajtajukban.

Az etnikai törzsiség egyáltalán nem szent és sérthetetlen. Ma már senkit sem lep meg, hogy az emberek gyakran közelebb állnak a barátaikhoz és a kollégáikhoz, mint a családjukhoz. A modern világ vállalkozásai azonban nem nehezítik életüket törzsi kötelezettségekkel. Nyilvánvalóan nem "gondoskodnak" dolgozóikról, hiszen ezzel egy rakás olyan új problémát vennének a nyakukba, ami nem hoz semmiféle profitot. Inkább kifizetik a bérüket, és elvárják a munkásaiktól, hogy gondoskodjanak önmagukról. Hiába vándorolnának cégről cégre, mert a börtönök mindig a börtönőröknek kedveznek. A belépés a törzsbe a börtönből való kilépést jelenti.

A civilizáció nem egy földrajzi terület. Ahol a fáraók uralkodnak és a tömegek piramisokat építenek az egy társadalmi és gazdasági terület. Nem kell "elmennünk valahová", hogy meghaladjuk a civilizációt. A megélhetésünket kell máshogy megoldanunk. A törzs nem más, mint emberek szövetsége, akik egyenrangú félként dolgoznak a közös megélhetésükért. A megvalósításnak nincs egyetlen helyes útja.

A Föld minden élőlényének energiát kell fordítania arra, hogy megszerezze azokat a dolgokat, amik az életben maradásához szükséges. A törzs valójában csak egy csodálatosan hatékony társadalmi szerveződés, ami a megélhetést mindenki számára egyszerűvé teszi - szemben a civilizációval, ami ezt csak a kiváltságosai szűk csoportjának biztosítja. (A kommunák az együttélésről szólnak és nem feltétlen járnak azzal, hogy együtt is dolgoznak, a törzs esetében ez éppen fordítva igaz.)

Ha a törzsi foglalkozásunkból akarunk megélni, akkor ki kell terjesztenünk a csoport keresőképességét addig a pontig, amikor már minket is elbír. A teljes mértékben önzetlenek törzse ugyan úgy kudarcot fog vallani, mint a teljesen önző emberek törzse.

Nincsenek megjegyzések: