Legyen könnyű!

Ma írt Kati (volt kolléganőm), hogy Joci keresztfiam haldoklik Ipolytölgyesen. Ő volt az ügyeletes rosszcsont; nagy sikerrel szelídítgettük egymást.

Nekem azóta megállt az idő, nem tud felnőni a képzeletemben. Pedig gyereket temetni iszonyú - mégse megy. Az anyukája girbegurba dedikációja egy másik fénykép hátoldalán. Olyan valószínűtlenek az intézeti folyosón, mintha a Mester és Margaréta lapjairól libbentek volna elém. A napfény játszik az arcukon. Boldogok. Egy fogyatékos anya a sérült kisfiával. Olyan tökéletesek, ártatlanok, tiszták.

Büszke vagyok, hogy ismerhettem őket, hogy a közelükben élhettem. "A szép elsőre kell, az igazon alszunk még egyet..." mondta Peti. A fekete-fehér fotó szépnek őrzi őket, hitelesen és végérvényesen. Mint a föld, amely elfogad szépséghibáinkkal együtt.

Legyen könnyű utad Jocikám! :'(

Megosztás