Az a 60-70 km az elszámolásnál 87 lett. Letkésig északnak fordultunk (pár lépésre csak Ipolytölgyestől), aztán át a szlovák oldalra. A külföldi emelkedőknél a lábaim - pontosan: a combjaim - megadták magukat; víz, szőlőcukor sem segített már rajtuk. Toltam Balambért, mert járni azért még tudtam. A lejetős szakaszokon gurultam, majd kisebb kerekezés után ismét gyalogszerrel. Az albergue hideg vize visszaadta az életem, a vacsora idejére már a bukás során szerzett horzsolások is megnyugodtak.
A bicikliút gyönyörű szakaszon vezetett, a Dunakanyar vonalát követte, néha árnyékos erdőn át. A visegrádi vár még közelibbnek tűnik kerékpárról, mint sétahajón libegve, vagy vonaton kattogva. Milyen sokat láttam Tölgyesre menet és vissza. Vasárnap reggel elsőként ébredtem, a zuhanyzás nem tudja ellensúlyozni a Nap erejét - korán nyomott a levegő, sétálok a ház előtt. A teraszunkkal szemben kis veréb tollászkodik a villanydróton, neki is rövidesen indul a műszak. Tökéletes mű, izeg-mozog minden porcikája. A szarkalábak fölött pávaszem mintás lepkék gyűjtögetik a nedűt, odatéved vendégként egy dongó közéjük. Lassú, hétvégi mocorgás, egy-egy autó elsuhan a Kozmonautov utca elején. Útvonal tervezés: átgurulok Esztergomba, komasszonyékhoz, aztán vonatra (vagy buszra) váltok. Eddig volt az út. Vége van.
Mint ahogy Jocikám szenvedéseinek, a Kör szűréseinek, a péntek esti vidámságnak is. Megint haláloznék? Egyik ismerősöm kitálalt az Anyukájának, hogy meleg. Sok mindent kapott válaszul, főleg nempátiát. Most azon dolgozik, hogy legalább egy könyvet ad a kezébe, hátha elindul a feldolgozás (a találkozás) irányába. Lehet, hogy felszabadul pár szombat délutánom, így elkezdődhet valami más... pl. bejárhatok rendszeresen a Lászlóba. Mikor az őserdőben kidől egy famatuzsálem, hamarosan gigászi küzdelem indul, és ennek árán mások töltik be a helyét. A világ nem kedveli az üres állapotot, az élet befalja az elmúlást, mint a meditáció az időt és az egyesülés a teret.
Ébredés után alig találtam tollat-papírt, félkarú órásként kutattam az írás után. Mire megérett ez a gondolat, előteremtek a szükséges eszközök hozzá. Vizem is van.
Mindennek vége? Nem. Minden kezdődik... (Hogy velem vagy nélkülem, ez a dilemma nem érinti a folytatást. Én is kezdődök valahol máshol, másként.)
Megosztás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése