2009. április 5., vasárnap

Bábszínház

Milyen a lepkének visszatekinteni elhagyott bábruhájára? Ez védte a madarak csőrétől, a Nap perzselő melegétől. Táplálta, bölcsőként őrizte felnövekedéséig. És most egy gyűrött, kiszolgált sejtcsomó, ránézni is rossz.

A nagyheti készülődés során próbálom összerakni eddigi húsvétok tapasztalataiból a magam szárnyait. Zavarba ejtő bábok közt matatva tegnapelőtt az álmodtam, hogy a beszűkült létre ad választ Jézus önátadása. Szinte csonthéjként vettek körül az életem eseményei, gondjai és tervei. Egyszer, mint egy varázsütésre felpattant a burok, és szabadság levegője járta át az egész testem.

Beindult a húsvétgyár. A lepkék unatkoznak a bábszínházban. Hacsak meg nem teremtik a saját lepkeszínházukat.

Nincsenek megjegyzések: