Vicces volt, úgy hidd el, amikor Ada Bojana felé többször megkergült a GPS Bosznia-Hercegovina háború rajzolta úthálózatán. Szinte vártuk a kellemes figyelmeztetést: "Újratervezés!"
Vajon lehet-e karriert, házasságot, életet gyökeresen újraépíteni.
A pap egyesek számára magányos agglegény, a vallás rideg tisztviselője. Mások szerint önmagát önzetlenül, a közösség szolgálatára szentelő személy, aki jobban tud szeretni. Annyi jól-rosszul összeállított képem volt eddig is a saját papságomról. Legnagyobb segítséget Nemeshegyi Péter SJ adta, azzal a mondatával, hogy "...nem különleges teremtmény, csak Isten közvetlenségével jár az emberek között..."
Talán ez működik, ahol legalább még egy valaki található. Vagy ahol utak léteznek, amelyek köztudottan az emberekhez vezetnek. Vagy ahol a Teremtő felismerhető, hiszen az egész valóság érkezik be Hozzá. Vagy nem is kell külső támpont, elég ha a legbelső szobában ünnep van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése