Idő-scanner

"Amikor azt mondjuk: "jelen", miről is beszélünk voltaképpen? Mondhatjuk, hogy erről itt: a mostról. Csakhogy a "most" abban a pillanatban "múlttá" válik. Ha belegondolunk, mindaz, ami van, éppen azért válik többé vagy kevésbé megismerhetővé, mert elmúlik. A jelent nem lehet kimerevíteni, nincs semmi, ami megmaradna mozdulatlanul, amiről elmondhatnánk: ez a jelen. Egyetlen pillanat sem állíthatja önmagáról, hogy én vagyok a jelen, hiszen mire kimondaná, már múlttá is vált. Ezért én azt mondanám, hogy a jelen nem létezik, a jövő sem létezik, hiszen még nem jött el, és az is a nemlét egy formája, tehát csak a múlt létezik, nincs semmi egyéb.

Múltból vagyunk, a jelen pedig egy pillanat, ami születésével a múlt részévé válik."

(José Saramago)



Az órák-napok-hetek-hónapok rutinszerűen folynak, szilveszterkor sóhajtunk egyet, hogy megint eltelt egy újabb. A sóhajtással pedig már január első pillanatai peregnek tovább. Mintha egy óriási szkenner húzna el fölöttünk, aminek a hatósugara rémületes gyorsasággal teszi határozott múlttá az addig elképzelhetetlen jövőnket.

Eddig sokat érveltem a jelenben élés mellett. Hogyan fér ez össze a fenti sorokkal? A mostban tartózkodni annyit tesz, mint érzékenyen figyelni ezt az elsuhanó leolvasót, ami csak akkor nem lassít, ha kívülről nézzük. Amikor elengedjük az aggodalmainkat és kívül kerülünk az időn, akkor együtt mozgunk a szkennerünkkel, magunkon szűrjük át a születő múltat. A jelenben élés a tanú pozíciója, aki csak szemlél és nem ítélkezik. Mert egyszerűen nem marad arra ideje, hogy közben minősítse a folyamatokat.