Néhány perc van csak hátra a bolondok napjából. Az ókorban divatos cím volt a "Krisztusért balga" megnevezés. Azon törpögök, hogy mekkora őrültséget volnék képes bevállalni...
Az esti programom minden előzetes számításon túltett, végül nemcsak d_v munkahelyi szobáját és múzeumát láttam, hanem együtt is vacsoráztunk. Jól esett ez az ajándék program. Belegondoltam abba is, hogy szeptemberben lesz sok meglepetésben részem az előre nem kalkulálható események miatt. Vajon hogyan fogom viselni ezeket a rögtönzéseket? Talán minden korábbinál inkább vágyom a kiszámíthatóságra és biztonságra.
Ha csak a változás állandó, hol találom azt a szilárd pontot, ami megtartja az én pókhálómat. Sok-sok jelentős személy, akiktől eddig tanulhattam, már meghalt. Őrzöm hagyatékukat, ízlelgetem sorskönyvi utasítás-szerű programjaikat. Néhányan az élők közül olyan messze kerültek, hogy a (nem pusztán fizikai) távolság éppoly kérlelhetetlenül üvegfalat vont közénk, mint az elmúlás. Magam sem vagyok ugyanaz, mint tíz perce; és szeretnék sokat változni, gazdagodni ezután is.
Azt választotta ki, ami a világ szemében balga... (1Kor 1,18-31) - ezt a részt kértem felolvasni a szerzetesi örök fogadalmam alkalmával, és ezt idéztem a kezemben lévő Bibliából a hódmezővásárhelyi templomban tartott első misémen is. Ma, hajnali egy perckor kinek olvasnám fel? Felolvasnám-e egyáltalán?
1 megjegyzés:
Khm, a "minden előzetes számításon túltett"... Ezek szerint ennyire rossz a PR-om, mert én nem adtam semmi extrát a délutánhoz/estéhez :PPP
Ja, és újabb khm. Nem tetszett szólni, hogy a szemetest ki kell vinnünk, pedig volt igéret :)
Félre téve a viccet: nekem is jó volt, köszönöm!
Megjegyzés küldése