Tá ti-ti tá

A mai ebédnél a kapcsolat-centrikus kommunikáció (EMK) "gyenge pontjai"-ról beszélgettünk. Felmerült, hogy mások miért fogadják olyan nehezen az elismerést. Miért hárítanak a dicséret hallatán: "Én nem is vagyok olyan jó..." Amikor bókot kapunk, nehéz teher lehet számunkra, ha nem nyújtanak segítséget annak közös megünnepléséhez. A pozitív visszajelzés is tud ellenállást kiváltani, mert elvárásnak, követelésnek hathat: "Szeretlek addig, amíg ilyen vagy!" Félelmmel tölt el, hogy ha nem hozom a formám, elveszíthetem a barátságot.

Ezért a zsiráf táncnak van egy ritmusa, amely akkor is támaszt ad, ha a saját térfelünkön táncolunk (mi osztjuk meg örömünket, elismerésünket), akár a másik derűjében fürdünk meg (fogadjuk az ő pozitív szavait). A már ismert: megfigyelés-érzés-szükséglet-kérés négyes így áll össze:


1. Amikor azt hallom tőled, hogy...
2. Akkor fellelkesült, boldog, stb. vagyok,
3. mert olyan világban szeretnék élni, amelyben...
4. Milyen ezt hallanod?

A 2. és 3. lépés szorosan összetartozik: nem a másik viselkedését (az építő viselkedését sem!!!) teszem meg felelősnek a bennem ébredő érzésekért, hanem a benső igényeim, szükségleteim rezonálására összpontosítok. A kérés lehet csupán az is, hogy maradjuk kapcsolatban, ünnepeljünk együtt.

A másik "udvarlását" fogadva hasonló a táncrend; tá ti-ti tá. A ki nem fejtett elismeréseket hallva: "Tök jó voltál!" - kérd meg a társad arra, hogy "Sokkal többet szeretnék profitálni a dicséretedből. (1) Megmondanád, hogy mi volt az a szavaim közül, ami felkeltette a figyelmedet? (2) Ezt hallva azt érezted, hogy... (3) mert arra van szükséged, hogy... (4) Nagyon érdekel, hogy sikerült-e pontosan kifejeznem, ami benned történik. Visszajeleznéd, hogy mit hallottál ki a szavaimból?"

Az érzés-szükséglet nem csak összetartoznak, hanem a szükséglet együtt-mondása emel ki a pillanatnyi helyzetből, olyanformán, mint amikor beszállunk a liftbe. Ha belemegyek az érzéseimbe, akkor még csak a földszinten ácsorgok. Attól kezd emelkedni velem a felvonó, ha azonosítottam, hogy milyen igényeimre adott reakció a felébredt érzés. Feloldozom ezzel a kapcsolat másik tagját a félelemtől, hogy szabadon, önállóságunkat megtartva kapcsolódhassunk össze (az emeleten).