Egyik olaszóra során
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál,
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogyha rohan,
Nem üget, de csörtet? és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér ...
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó? egy kép? egy zamat!
Aki slattyog, miért nem lófrál?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nemcsak árnyék, aki suhan,
S nemcsak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki beslisszol, elinal,
Nem battyog az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, döng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz.
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!
(Gyimóthy Gábor)
1 megjegyzés:
Tavaly januárban küldtem el ezt a veset Nádasdy Ádámnak, hogy nyelvészként mit szól hozzá. Nem kértem engedélyr tőle, hogy idemásoljam a válaszlevelét, de nem gondolnám, hogy indiszkréciót követek el vele.
_______________________________
Kedves Balázs,
nem is értem, miért kérdezed. Hát olyan nyilvánvaló - a magyar se jobb, mint a többi nyelv, nem gazdagabb. Komolyan azt kérdezed, hogy lehet-e más nyelven ilyen gazdag szinonima-gyűjteményt összeállítani? Persze hogy lehet.
Ha a szerző - egyébként remek a versike! - folyton azt kérdezi: "hogy mondjam ezt olaszul/németül/stb.", akkor arra kell gondolnunk: nem tud ezeken a nyelveken - vagy nem olyan remekül, mint magyarul. Ez nem bűn, de nyelvészetileg tök naiv. Mintha azt mondaná: én Kínában sose jártam, de biztosan nem olyan szép, mint a dunántúli dombok. Nem is pirosfehérzöld romantika ez, hanem valami szorongó kisebbségi érzés. Hogy nekünk valamit bizonygatni kell. ("Európába hogy került"...)
Egyáltalán: fölmerül benned józan ésszel, hogy mondjuk a spanyolban, Cervantes, Góngora, Lorca és Márquez nyelvében ne volna végtelen gazdagsága a kifejezéseknek? Vagy egy másik eléggé gazdag nyelv jut eszembe: az angol, Shakespeare szókincsével, melyből külön szótárat kell összeállítani...
Házi feladat: olvasd el jövő hétre Robert Southey: "The Cataract of Lodore"
c. versét, és szótárazd is ki! Ki fogom kérdezni.
Szia,
Á.
Megjegyzés küldése