2009. március 14., szombat

Időnyerő

A mugli- és a varázslótársadalom közötti különbségek megértéséhez sok segítséget nyújt annak a vizsgálata, hogy milyen eltérő módokon mérik az időt a két világban. A civilizációnk kezdetén a mugli időmérő eszközök durvák és pontatlanok voltak. Az ókori világ olyan szerkezetekre támaszkodott, mint a nap- vagy vízóra, melyekkel csak hozzávetőlegesen lehetett mérni az idő múlását. Aztán mind pontosabb eszközök készültek. A középkorban egyre fontosabb lett a naptár, nagyrészt az ünnepnapok meghatározásához; és hogy a szerzetesek tudják, mikor kell elvégezniük a kötelező zsolozsmájukat. A legelső mechanikus órák nagy részét - nem véletlenül :) - templomokban szerelték fel.

A technika fejlődésével javult az órák megbízhatósága is. A gátlóművek, az ingák és a rugók hozzájárultak a nagyobb pontossághoz, és ma a másodperc milliárd részéig (hol van már a hajszál!) igazított óráink vannak. Mugli társadalmi életünk koordinálásához természetesen nincs szükségünk milliárd másodpercnyi pontosságra, számítástechnikai tevékenységeinkhez viszont igen. Ugyanekkor a fejlődés indokolt és látszólag jó hatású hajszolása közben mindannyian csapdába estünk.

Az óráink szó szerint fölénk tornyosultak. Folyton úgy tűnik, hogy elkésünk; nincs szabadidőnk; túl sok feladatunk mellé túl kevés időt kaptunk azok elvégzésére. A napirendek, céldátumok hajszolása maga alá temet bennünket. A mugli óra hasznos eszközből zsarnoki szörnyeteggé változott valahogyan. Az egydimenziósan előre haladó időt nem érdekli, hogy mi van a személyes énnel,minden pillanat ugyanolyan, mint az előző. Nagyon kevés helyünk maradt, ahol megszökhetünk az idő elől. Az óra funkciója, hogy mindenkit összhangban tartson mindenki mással: így az elnyomás eszköze, csak az szabad igazán, aki le tudja dobni magáról az igáját. Néha a varázslók is ugyanígy használják az időt: Harry-nek pontosan délután 5 órakor kell megjelennie Dolores Umbridge büntetésén.

A varázslók óráját mégis a Weasley-ék nappalijában álló ingaórán keresztül érdemes szemügyre venni. "Roppant érdekes információkkal szolgált - épp csak a pontos időt nem árulta el." Ha azonban meg akarjuk érteni az idő mérése mögött rejlő valódi okot (azaz, hogy hol vannak azok, akiket társas világomban szeretek?), akkor ez ez óra ideális eszköz. Mrs. Weasley órájának kilenc aranymutatója van, mindegyiken a család egy-egy tagjának nevével: nem csak azt mutatja, hol tartózkodnak (Odú, munkahely, eltévedt, kórház, börtön, halálos veszély...), hanem azt is, hogy mit csinálnak éppen.

Ez az óra pontosan betölti feladatát, megadja a számunkra fontos emberekkel kapcsolatos információkat. Potenciálisan sokkal nagyobb stresszt képes kiváltania szemlélőjében, mint mugli megfelelői, ám végtelenül fontosabb híreket közöl, és hasznosabb is tőlük. Teljesen másképp mérik tehát az időt a Privet Drive 4. szám alatt és az Odúban. A varázslók órája segít visszatenni az életet az élet közepébe.

Az időtől való megszabadulás radikális módja, ha eldobáljuk óráinkat. Ezzel megszabadulunk a társadalmi kötelezettségektől, ám maga az idő tovább rója saját útját. Az ember el is veszhet az időben, a körülményeitől függően. Az egyik nagyon különös illúzió az, hogy az idő néha mintha gyorsabban múlna, majd ugyanaz az intervallum kitágulni, lelassulni látszik, amikor később visszagondolunk rá.

Tedd rá a kezed a forró tűzhelyre egy percre és egy órának tűnik. Legyél együtt egy csinos lánnyal egy óráig és egy percnek tűnik majd. Na, ez a relativitás. (A. Einstein)

Időnként, különösen amikor a mugli világ nagyon veszélyessé vagy izgalmassá válik, néhányan átlátunk az idő illúzióján. A legtöbben igyekeznek megfelelni és gyorsan visszatérni a jól bevált, biztonságot jelentő órákhoz, hogy meg tudják mondani, hányadán állunk az idővel.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Múlt héten felraktam egy közel 100 éves ingaórát az irodám falára. Most azzal szórakozom, hogy pontos legyen, de úgy van, hogy naponta 1 percet siet, szóval péntekre már 5 perccel előbbre jár. Baromi jó dolog úgy indítani a napot a munkába, hogy felállok székre, kinyitom az óra ajtócskáját, felhúzom, szabályozom... Végül is nem a pontosság a lényeg, hanem maga a rituálé.