2012

Mert születésetek óta ugyanarra az anyára figyeltek. Természetesen nem a vér szerinti anyátokra gondolok, hanem a kultúrátokra. Kultúra Anya szól hozzátok a szüleitek hangján; ők pedig ugyanúgy az ő hangjára figyelnek születésük óta. A rajzfilmek, a meséskönyvek és a képregények szereplőin keresztül szól hozzátok. A bemondókon, a tanárokon és az elnökjelölteken keresztül szólít meg benneteket. Őt hallgatod a beszélgetőműsorokban. Az ő hangját hallod a népszerű zeneszámokban, a reklámdalokban, az előadásokon, a politikusok beszédében, a prédikációkban és a viccekben. Az ő gondolatait olvasod az újságcikkekben, a tankönyvekben és az újságok tréfás rajzsorozataiban... (Daniel Quinn: Az én Izmaelem)

A maja apokalipszis megelevenedett a filmvásznon. Hihetetlen gondolatok peregnek a szemünk előtt: a Föld magja egy hatalmas napkitörés révén egyre melegszik, ami szétfeszíti a kérget, és a keletkező repedések egyre csak nyelik el az emberiséget, mint egy kozmikus Kisgömböc. Amit a Holnaputánban jéggel intézett el Roland Emmerich, azt a 2012-ben a vulkánok tüze veszi kezelésbe.


Bár tűz és víz nem vegyül a népi bölcsesség szerint, mégis van valami közös ezekben a filmekben. A kultúránk suttogása. Hogy mindenre akad majd valami megoldásunk, mert az elnök jó-munkás-ember ám! A technikai tudásunk kiemel minket a természeti katasztrófák poklából. Csak bízzunk bennük.

Néhány elvarratlan szál, ahogy előhozza őket borissza agyam:
1. Mi a fenével működnek hónapokon át azok a bazi nagy Noé-bárkák, amiken az emberiség "színe-java" hánykolódik?
2. Mit esznek nap mint nap, és mennyi szénát raktároztak el az elefántok és zsiráfok számára a luxusutazáshoz?
3. Mihez kezd az a sok újgazdag az angol királynővel (és kutyusaival) a zsebében az özönvíztől legyalult sziklákon?
4. És ha lenne is termőtalaj, meg növények, meg méhecskék, meg fejhető kecskék... Melyik dáma tudna sajtot készíteni, gombát felismerni, kenyeret sütni?

Ugyan már királylány!

Nem a szuperhajók utasai fognak életben maradni (geológusok, politikusok és egyéb észlények), hanem akik valóban használható tudással bírnak.

Képileg viszont nagyon szép és szórakoztató (csak azokat a bugyuta menekülős jeleneteket ne feszítenék a végtelenségig, és a végtelen bugyutaságig). Például az költői, hogy miközben a buddhista kolostort lesöpri a hegy csúcsáról a tengerár, az öreg láma utoljára megkongatja templom harangját:


Aztán semmi:


Szegény Ratzi-t egyszerűen intézik el: munkahelyi balesettel. Áldás közben agyonnyomja a Szent Péter kupolája.