2009. november 25., szerda

Mint az árnyék (Zsolt 144,4)

Az ember egyetlen eszköze saját életének vizsgálatára, a világ vizsgálatára, a dolgok vizsgálatára, hogy összehasonlítja azokat. A fizikusok csak akkor képesek valamit megmérni, ha tudják, mihez képes lehet mérni. Csak akkor tudjuk, hogy valami nagyon nagy, vagy nagyon kicsi, ha tudjuk, hogy hozzánk képest mekkora. A hasonlat nem jelent mást, mint azonosságot keresni a dolgokban...

Elhatároztátok, hogy vállalkoztok egy 800 km hosszúságú útra, ami igen nagy, távol van a vége, és beláthatatlan, ha mindazt számba akarjátok venni, ami majd történni fog rajta. Ez az út (végülis ki kell mondani) az életetek. Azaz egy hasonlat az életetekre...

Ha feltételezzük, hogy szép életetek van és lesz, akkor feltételezhetünk 80 leélt évet. Lehet, hogy sok, de extrém körülményeket leszámítva olyan nagyon nem tévedünk. Ebben az esetben kb. kilenc-tíz kilométerenként haladtok egy évet előre. Lehet, hogy ez bután hangzik kezdetben, de ha komolyan vesszük a hasonlatot, akkor így van. ... Az analógiának megfelelően tehát 830 méter kb. egy hónap. És 27 méter egy nap. Na hogy fest?

...ne feledjétek, hogy kb. egy kilométer alatt 36 napot tesztek meg. Az élet is ilyen elképesztő gyorsan múlik el. Alig vesszük észre, hogy eltelt egy-két hónap, vagy év; mint ahogy alig veszitek észre a megtett egy-két kilométert (ez később majd máshogy lesz). Ezért aztán - még ha nehéz is - élvezzétek az utat, és legalább havonta (úgy 830 méterenként) nézzetek fel és tudatosítsátok magatokban, hogy hol vagyok, miért vagytok itt. Tudatosítsátok magatokban, hogy éltek, és hogy - bármi is történjen - jó itt, mert tanít, mert ti akartátok, mert ez az életetek.

(Varga Lóránt: Útmutató)

Nincsenek megjegyzések: