2010. november 4., csütörtök

Az intolerancia erőszakossága

In: Népszava, 2010. november 4.

Seth Walsh mindössze tizenhárom éves volt, amikor a múlt hónapban kisétált családja kaliforniai Tehachapiban lévő házának kertjébe és felakasztotta magát. Iskolatársai és a környékbeli gyerekek már évek óta homofób csúfolódásai, bántalmazásai vezettek ahhoz a tragikus döntéshez, hogy véget vet életének. Ő is egyike annak a hat fiúnak, akik vélhetőleg erőszakos homofób megfélemlítés hatására öngyilkosságot követtek el szeptemberben az Egyesült Államokban.

Navanethem Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa


Az elmúlt hetekben számos támadásnak lehettünk szemtanúi, amelyek olyanokra irányultak, akiket melegnek, leszbikusnak, biszexuálisnak vagy transzszexuálisnak tartottak. Október 10-én Belgrádban tiltakozók egy csoportja kiabálva becsmérelte, majd Molotov-koktélokkal, villanó gránátokkal támadta meg a békés meleg felvonulás résztvevőt 150 embert sebesítve meg. Október 3-án, New Yorkban három melegnek tartott fiatalembert raboltak el, hogy egy üres bronx-i lakásban súlyosan bántalmazzák és megkínozzák őket. Dél-Afrikában, Soweto-ban nagyszabású felvonulás hívta fel a figyelmet a városban elterjedt, leszbikusokat érő nemi erőszakhullámra, amelyeket elkövetőik gyakran azzal igazolnak, hogy "helyes útra" próbálják visszaterelni áldozataik szexualitását.

A homofóbia, csakúgy mint a rasszizmus és az idegengyűlölet, változó mértékben, de minden társadalomban jelen van. Minden nap, minden országban vannak, akiket szexuális hovatartozásuk és nemi identitásuk miatt üldöznek, rágalmaznak, erőszakkal bántalmaznak, sőt megölnek. Legyen burkolt vagy nyílt, a homofób erőszak mérhetetlen nagy szenvedést okoz, amelyet gyakran a csend homálya övez, és az áldozatok elszigetelten élik meg.

Itt az idő, hogy mindannyian hallassuk a hangunkat. Mert bár a gyűlölet- bűncselekmények felelőssége az elkövetőket terheli, feladatunk fellépni az intolerancia, az előítélet ellen, követelnünk kell a támadók felelősségre vonását.

Legfontosabb feladatunk a homoszexualitás dekriminalizálása az egész világon. Több mint 70 országban néz szembe még mindig a lakosság szexuális irányultság miatti büntetőjogi szankciókkal. Az ilyen jogszabályok létezése az érintetteket kiteszi a letartóztatás, büntetés és egyes esetekben kínzás, sőt kivégzés kockázatának is. Megbélyegzést jelentenek és hozzájárulnak az erőszak és intolerancia kialakulásához.
A dekriminalizáció fontos feladat, de csak az első lépés. Tapasztalatból tudjuk, hogy azokban az országokban, ahol a büntetőjogi szankciók megszűntek, nagyobb, összehangolt erőfeszítések szükségesek a diszkrimináció és a homofóbia ellen, beleértve a jogalkotási és oktatási kezdeményezéseket is. Itt megint fontos szerep hárul mindannyiunkra, különösen a vezetőkre és befolyásos pozícióban lévőkre - politikusokra, közösségi vezetőkre, tanárokra és újságírókra.

Szomorú, hogy azok, akiknek visszafogottságot kellene gyakorolniuk, vagy befolyásukat a tolerancia elősegítésére kellene használniuk, éppen ennek ellenkezőjét teszik és megerősítik a lakosság előítéleteit. Ugandában például, ahol mindennapos a szexuális orientáció miatti erőszakos támadás és még a melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok jogait védő emberi jogi aktivistákat is zaklatás és letartóztatás fenyegeti, egy újság október 2-án megjelent címlapja 100 melegnek vagy leszbikusnak tartott ugandait "leplezett le", fényképeik alatt az "akasszátok fel őket" főcímmel. Fel kell ismernünk végre, hogy az ilyen újságírás az ami: gyűlöletkeltő és erőszakra felbujtó.

Különösen bölcsen kell megválogatni szavaikat a politikai vezetőknek és a közfeladatra pályázóknak. Az a közfeladatra aspiráló, aki alkalmanként a toleranciára hivatkozás helyett megalázó megjegyzést tesz más személyek szexualitására és megteheti ezt abban a hitben, hogy ezt elnézik neki mint ártalmatlan populizmust, nem tesz egyebet mint legalizálja a homofóbiát.

Múlt hónapban Genfben felszólaltam egy, a homoszexualitás dekriminalizációjáról szóló kerekasztal-beszélgetésen, amelyet 14 európai, észak-amerikai, dél-amerikai és ázsiai ország támogatott. Video üzenetben Desmond Tutu nyugalmazott érsek támogatásáról biztosított minket és szenvedéllyel beszélt az apartheid tanulságairól, arról, hogy mindenkinek biztosítani kell az egyenlő jogokat.

"Ha emberek egy csoportját alsóbbrendűként kezelünk egy másikhoz képest, a gyűlölet és az erőszak fog győzedelmeskedni. Nem engedhetjük, hogy újabb százak halála, megkínzása győzzön meg minket erről az igazságról. Mindannyian követelnünk kell embertársaink egyenlőségét szexuális hovatartozásuktól és nemi identitásuktól függetlenül" - mondta.

Navanethem Pillay

Nincsenek megjegyzések: