Szavakkal a gondolatok nem adhatók át teljesen, legfeljebb csak többé-kevésbé megközelítőleg, a gondolat és a szó között van bizonyos rés vagy repedés, ami csak a tudat megfeszített munkájával tapasztható be, ez viszont a nyelv korlátozott lehetőségeinek kiegészítése. Ahhoz, hogy a kikristályosodott formában megjelenő gondolathoz eljussunk, el kell szakadni a szövegtől: maga a nyelv, hiteltelen szavaival, az időben elmosódó határaival, a szavak és a betűk grafikus ábrázolásával, a beszéd hangzásának sokféleségével, csak beszennyezi ezt az értékes kristályt.
(Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei)
A napokban több levelet kaptam, bennük sok-sok betűvel. Magam is írtam pár sort, melyek között a mondatok küzdöttek a megértésükért. Ez az ulickajai gondolat helyretette a gigászi összecsapások fölött érzett reménytelenségemet és szomorúságomat. Van a valóságnak olyan szintje, ahol nem értelmezések, vélemények, hitek dominálnak, hanem a találkozás és megértés. "Azt a bűnt, amire nincs bocsánat, csak tagadni lehet." Azt a viselkedést (véleményt, látszatot, gondolatot), amit nem képes vagy hajlandó megérteni és elfogadni a környezetünk, csak magyarázni, kozmetikázni érdemes.
Szeretnék elutazni a betűn, szavakon túlra és soha vissza nem találni. Egyszer megteszem, az biztos.
[Inkább elkezdem mától...]
1. Semmi sincs, csak fénytelen éj, csak szótlan bánat, hiú remény,
Nincsen hűség, nincs szerelem, nincs simító kéz nekem.
Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?
2. Hideg az éj, de fényre vágyom,
Mind délre húzó fecskepár.
Testem kihűlt álom csupán,
De lelkem szunnyadó tűzmadár...
Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?
Ne kínozz, hisz előtted állok pőrén, bekötött szemekkel!
Istenem, mondd miért?
3. Könnyek nélkül sírok a meg sem született gyermekemnek!
Hogyan mondjam el vétkeimet? És a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, a bűneimmel kell, hogy éljek!
A megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése