Camino Budapest 2 - a flow

A szerelemnek ugyanazok a tünetei, mint a kolerának. (Gabriel García Márquez)

Mérő László: Az érzelmek logikája c. könyvében idézi az erdélyi származású chicagói pszichológusprofesszor, Csíkszentmihályi Mihály kutatás-módszertani újítását: a vizsgált személyeket felszerelték egy kis csipogóval, amely egy héten át rendszertelen időközökben, naponta átlagosan nyolcszor megszólalt. Amikor a csipogó jelzett, az alany kitöltött egy rövid kérdőívet arról, hogy mit csinál épp, mire gondol, mennyire érzi boldognak magát egy hétfokú skálán kifejezve. Bő két évtized alatt több százezer ilyen kérdőív gyűlt össze...

Ezeket az adatokat elemezve fedezte fel Csíkszentmihályi a flow* fogalmát.

A tökéletes élmény alapja a flow, vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért.

A flow-t sokan szó szerinti fordításban áramlatnak nevezik, de ez magyarul nem igazán fejezi ki a jelenség lényegét... A kutatók a kapott válaszok alapján megpróbálták meghatározni, hogy a vizsgált kérdések alapján miként írhatók le a lehető legpontosabban azok a pillanatok, amikor az emberek maximális biztonságérzetről számoltak be. Kiderült, hogy ezeket nyolc jellemzővel lehet azonosítani. Akár több, akár kevesebb jellemzőt vettek bele az elemzésbe, az pontatlanabbá tette a maximális boldogságpontszámú pillanatok azonosítását. A flow állapotát ez a nyolc dolog jellemzi akkor is, ha némelyik közülük időnként eléggé rejtetten jelenik meg.

(1) Azonosulás a cselekvéssel. A flow állapotában nem érezzük, hogy erőfeszítést fejtünk ki célunk érdekében, akkor sem, ha közben kimerítő fizikai vagy szellemi munkát végzünk. Ilyenkor annyira elmerülünk abban, amit csinálunk, hogy cselekedeteink spontánná, szinte automatikussá válnak.

(2) Olyan feladat, amelyet még éppen meg tudunk oldani képességeink és felkészültségünk maximális mozgósításával. Sem túl könnyű, sem túl nehéz feladat nem vezet flow-hoz.

(3) Világos célok. A flow kialakulásának feltétele, hogy a cselekvésnek jól kitűzött, egyértelmű célja legyen...

(4) Azonnali és egyértelmű visszajelzés az eredményről. Ez például a sportban nyilvánvalóan jelen van, más tevékenységekben a visszajelzés megértéséhez, dekódolásához komoly felkészültség szükséges.

(5) Tökéletes koncentráció a tevékenységre. A flow-élmény egyik leggyakrabban említett jellemzője, hogy közben el tudjuk felejteni az élet minden egyéb aspektusát. Megszűnik létezni minden kellemetlenség, elménkből ideiglenesen kiszorul minden olyan információ, amely nem az adott tevékenységgel kapcsolatos.

(6) A kontroll feladása. A flow állapotában nem félünk attól, hogy elveszítjük a kontrollt a dolgok menete fölött. Csakis a jelenre koncentrálunk, az adott pillanat tökéletességére. A flow feltétele, hogy feladjuk a helyzet fölötti kontroll akarását.

(7) Az Én-tudat elvesztése. Egy hegymászó így írta le az élményét: "Olyan zen-érzés, mint a meditáció vagy a koncentráció. Fontos, hogy gondolataid végig egyfelé irányuljanak, mert nem jó, ha az ego túlságosan összefonódik a hegymászással."

(8) Az időérzék ideiglenes elvesztése. Az idő rabságából való szabadulás önmagában is fokozza, sőt akár elő is idézheti a teljes elmélyülés élményét. (Egyelőre nem tudjuk, hogy ez csak az intenzív összpontosítás akaratlan kísérő jelensége, vagy valami olyasmi, ami a saját jogán járul hozzá a flow kialakulásához.)

*Csíkszentmihályi eredetileg arra volt kíváncsi, mi jellemezheti azokat a tevékenységeket, amelyek kielégítik a Maslow piramisának csúcsát jelentő motivációkat. Kifejezetten a csúcsélményékre koncentrált, így korát messze megelőzve valójában a boldogság pszichológiájának kutatásába kezdett. A flow-val a boldogság egyik fontos alappillérét fedezte fel, azonban kutatásai nem érintették például egy hosszú, boldog házasság vagy egy mélyen elkötelezett, karitatív élet nyújtotta boldogság mibenlétét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Amikor először olvastam végig ezt a nyolcas listát, azonnal bevillant a Camino tapasztalata. Az időn kívüliség, amikor egy célra élesedik minden figyelem és erőkifejtés. A napi szakaszok (vagy minden lépés, végül pedig a teljes út) megtételének visszacsatolása, az azonnali és egyértelmű eredmények. A teljesíthető és világos cél: eljutni Santiagóba, még ha kimerítő fizikai-lelki áron is. A jelenben levés erejébe kapaszkodás, ami kizárja az otthon hagyott dolgok miatti aggódást (legalább pár hét erejéig). És ráhagyatkozás az Útra, ahol nem én irányítom az életet, hanem a lét hordoz engem.

Ezek valós tapasztalatok és hitelesen éljük meg őket akkor is, ha tudományos eszközökkel próbáljuk megvilágítani a hátterüket. Ahogy Mérő idézi egyik hallgatója kamaszkori felismerését: "az okok prózaisága nem akadályozza meg a következmények költőiségét".

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~