A karácsony mindenkiből mást vált ki. Van, aki éjféli misére megy, de legalább megnézi a TV-ben az Urbi et Orbi-t. Valakinek az ünnep abból áll, hogy a családot látogatja körbe, végigeszi a napi menüt, és - olykor kényszeredetten - végighallgatja évente egyszer látott rokonait. Néha a rendrakás, bevásárlás és ... valami titkos forgatókönyv irányítja az eseményeket, végkimerülésig. És már az adventtel kezdődik a hajtás, egy hónapon át.
Egyre gyakoribb nálunk, hogy a magyar zsidóság nem hívő rétege is megünnepli a Hanukát, mint nemzeti hagyományt. Ajándékoznak, gyertyát gyújtanak, a vallás átsugárzik a zsinagógák falain túlra.
A neten rákerestem a ramadán hónap szokásaira, van-e valamilyen iszlámon kívüli jelensége. Eddig nem sikerült ilyet felfedeznem. Egyik oldalon inkább ötleteket találtam arra nézve, hogyan lehet a Korán szellemét beleoltani a hétköznapokba.
Már nem ünneplem karácsonyt, ennek hála: a neurózisa is elkerült. Azt látom magam körül, hogy sokan egy - többnyire keresztény - vallási hagyományt próbálnak meg anyagi dolgokkal imitálni. (Ha lenne gyerekem, akkor biztosan nem csak ezen az estén akarnék bensőséges kapcsolatba kerülni vele.) Értem a rituálék erejét, sőt olykor szeretek is élni velük. Ezért mondom: akinek nem tetszik ez a kiherélt ajándékozási verseny, teremtse meg a saját "törzsi" szertartásait! Ha idén nincs ez a lakásfeldúlás, akkor még a generál-takarításból sem éreztem volna meg Jézus születését.
Egyébként a kereszténység azt hirdeti ezen az ünnepén, hogy Isten végletesen szegénnyé lett, és önmagát ajándékozta az embereknek. Úgyhogy nehéz ezt összehozni a drága tárgyak világával. Adhatunk az időnkből is (nekem pl. az a legdrágább).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése