Egyszemélyes köztársaság

Egyik teológiai tanár a Pázmányon elég rossz véleménnyel volt a szerzetesekről. Tanítványai szerint kizárólag egy rendet ismert el, azt ő maga alapította, egyetlen tagja volt és nem vett fel senkit sem... Ő jutott most eszembe, mert 2012. január elsejétől saját respublikát alapítok.

Preambulum: nincs

1. cikk: Az alaptörvényünk szerint a "szent" korona egy múzeumi tárgy, ami bukott, elnyomó és hierarchikus társadalmak szimbóluma - nálunk ez már nem divat.

2. cikk: A nyelvünket szeretjük és ápoljuk, például igyekszünk helyesen írni és fogalmazni, de nem találjuk semmiben sem egyedülállóbbnak, mint a spanyolt vagy a kínait.

3. cikk: Mivel igen kis ország vagyunk, pótcselekvésnek tartjuk a közigazgatási egységekkel való bűvészkedést.

4. cikk: Családnak azt az életformát tekintjük, ahol intimitás és egymás elfogadása van jelen, nem csupán a szaporodás és fogyasztás. A felelősségvállalás a szeretet szabad tette, ami külső eszközökkel nem kényszeríthető ki.

5. cikk: Egyszemélyes köztársaságunkban nem engedhető meg semmilyen többség arroganciája a másik részek fölött. A döntések konszenzussal születnek, mérlegelést követően és a jelen pillanat frissességében.

6. cikk: Törekszünk jószomszédi politikát folytatni a környező államokkal, és amennyiben a barátságunk működőképes, közös céljaink érdekében együtt is dolgozunk mindnyájukkal.

7. cikk: A kielégítő mértékű megértésre építkező perszonálunió alkotmányos lehetőségünk. Ebben az esetben a közös bel- és külpolitika, valamint a közös fizetőeszköz bevezetése időszerű.

Záradék: A jövő évtől semmisnek tekintünk és hatályon kívül helyezünk minden határt, diplomáciai kapcsolatot és előírást, melyek a múltban kötöttek bennünket. Csak azok jogait keltjük ismét életre, amelyek megfelelnek az országunk sérthetetlenségének. Ezek főszabály szerint ott érnek véget, ahol mások szabadsága kezdődik.

Kelt ma, köztársaságunk első gondolatával, én felségem teljes megelégedésére.