játék piramis játék piramis játék

Olyan diákkoromba merengő "nagyárpi"-s, vagy "jenőhű"-s hangulatom van. Mikor a társainkat ugratva, gyors egymásutánban kellett mondani sokszor a nebuló-mantrákat. Igazán szomorú vagyok, és ez nem egy gyorsan múló hangulat csupán. Két történet is megdolgoztatott az elmúlt héten - mindkettő a pénzzel kapcsolatos. Közös jellemzőjük továbbá, hogy máig nem hagynak nyugton, ezért terápiás céllal azt választottam, hogy beleírom őket az éterbe. Hátha segít helyükre kerülni nekik. Lássuk, hogy volt!

Régebben barátnak mondtam volna, az események fényében inkább félreismerős, aki mobilon felhív. Már lassan években mérhető a találkozásaink gyakorisága, az intenzív és érdekes beszélgetések sűrűsége. Távol estünk, vagy hagytuk, hogy távolság épüljön közénk - egyre megy. Mondja, hogy saját vállalkozásba kezdett és ismerve a képességeimet, arra gondolt: dolgozhatnánk együtt. A tréneri tapasztalataimat, kommunikációs képességeimet jól hasznosíthatnám és másodállásként is működhetne, nem feladva a biztonságomat. Találkozzunk személyesen, és elmondja a részleteket. Megemlített még egy személyt, aki az üzlettársa; szeretne bemutatni neki.

Ennek érdekében szinte az egész hetemet átszerveztem. Előre hoztam az edzés napját, korábbi órákra más barátaimat, a masszőr halasztva, stb. Bár azon a napon délelőtt lesz egy komoly vizsgám is, csütörtök lesz a találkozásunk napja. Délutánra azt is megtudom, hogy nem egyedül vagyok hivatalos és egy előadásra szólt a szíves meghívás. Kisebb csalódás: szóval mégsem annyira az egyéni tehetségemről beszélünk. Ami az autóból kiszállva fogadott, azt nevezném inkább pofonnak. Egy termékbemutatóra jöttünk valójában, ahol fél-lelkes, és nagyon lelkesnek látszani akaró személyek hadarták az élet tuti tippjeit.

-- Akarsz 7 számjegyű fizetést, könnyen?
-- Szeretnél inkább a parkban napozni, a jelenlegi hajtás helyett? (Tízszer ennyi pénzért!)
-- TÖRŐDSZ TE EGYÉBKÉNT ELEGET ÖNMAGADDAL?

Az élet minősége természetesen csak és kizárólag a megkeresett pénzösszeg mennyiségével volt mérhető. Akinek nincsenek befolyásos és gazdag barátai, az megérdemli a sorsát. Ha nagyra akarsz törni, tanulj a gazdagoktól és utánozd őket. Annyira nyers és durván primitív volt ez a nyomulás, hogy a végén a technikák megfigyelésével szórakoztattam magam, a tartalom alulmúlta az igényeimet. A prezentáció harsány volt és alacsony színvonalú. Ami leginkább zavart, az a tény, hogy az ismerősömnek egyáltalán eszébe jutott elhívni erre a piacra! Ha így ismer, akkor nincs miről beszélgetnünk... Vajon volt-e értelme a korábbiaknak?

Szegény vagy középosztálybeli az összes barátom. Akikkel tudok feszengés nélkül együtt lenni, azok hozzám hasonló módon a két fizetés között húzzák ki több-kevesebb sikerrel. Nincsenek nagyobb tartalékaik, inkább hitelből rendelkeznek ingatlannal és kicsi az esélyük az elnöki tanácsadói, de még az igazgatói székekhez is. A cég sikere érdekében egyébként ezeket az "élhetetlen" barátaimat kellene felhívnom, beszerveznem, de legalább a szekta munkafüzetébe beírni a címüket, telefonszámukat. Mert ágyútölteléknek, fogyasztónak még jól jönnek. Egyszerű ajánlat: áldozzam fel a kapcsolataimat egy halvány reménnyel kecsegtető üzleti vállalkozás sikeréért, ahol majd kedvezményesen vásárolhatok fogkrémet, testápoló, és mindent gyógyító, kurva hasznos cuccokat. Egyenesen dobozszámra, mert így jobban megéri.

[Hányingerem van ettől, forog velem a világ.]

Aztán abban a hálóban ahol mozgok, újabb hajléktalan ember mutatja meg magát: a gondjait, az álmait, a félelmeit és vágyait. Hogy a következő bevételéig megmaradt 100 forintot okosan kell elköltenie; már tudja is a város melyik pontján kap érte TÖBB KENYERET. A szívem szakad meg ettől a mondattól. És helyrekerül az arányérzékem. A harácsolási vágy iszonyatától eljutok az éppen elég békéjéhez. Ami nem a maga hasznára akar beszervezni és felfalni fizikai és szociális valómmal együtt, hanem tud megnyílni, ajándékozóvá válni a maga szűkös keretei között.

Nem az a gazdag, aki sok kinccsel rendelkezik, hanem az, aki sokat tud adni. Ez a sok nem mérhető szokásos műszerparkunk egyik darabjával sem. Keresztények a szegény asszony két fillérjével szokták szemléltetni az arányait.

Most először azért nem törlök egy névjegyet a telefonomból, hogy biztosan ne vegyem fel a hívását. Új tapasztalat, nagyon furcsa. Valóban meg kell válogatnom a barátaimat, mert a názáreti rabbi szavaival élve, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A disznóhús pedig egészségtelen, kedves barátaim.