Süni az úton

[Balázsnak: ez az a poszt, amiről azt beszéltük, hogy ne olvasd el!]

Tegnap este éreztem meg idén először a tavasz "ízét". Hatalmas, rózsaszirmos illatfelhőben tudatta velem, hogy nem kell már a kiskabát sem. Csak szépen rakjam el a téli holmikat, sapkát-sálat-kesztyűket jobb időkre... A pót-masszőrömtől későn érkeztem haza; a bejárati kapunál éppen a kulcsaimmal bíbelődtem, mikor megláttam egy futó tűpárnát. Fiatal sün követte az útpadkát, ráesett az utcai világítás fénye. Beszéltem hozzá, hívogattam a veszélyből a kert irányába. Másként gondolta. Sarkon fordult, és átfutott az úttestem, amikor egy hirtelen beforduló autó takarta el. Reméltem, hogy átért, vagy éppen a kerekek közé sikerült kerülnie. Sajnos nem így történt. Egy másodperc múlva már az oldalára fordulva feküdt, a lábai élettelenül meredtek ki szúrós kabátjából.

Őt is én láttam utoljára élni. Tamás írta, hogy mostanában gyakrabban foglalkozom a halállal. Igen, mostanra lett szemem hozzá. Egyébként is folyton arról fecsegünk, pletykálgatunk, küzdünk vele, vagy beleringatózunk a gondolatába...

Nagy tisztesség valakinek megmutatni a halálunk pillanatát. Megengedni, hogy ebben a végső eszköztelenségben ránk pillantson, láthassa a meztelenségből is kivetkőzött valónkat. Mert akkor minden elhagy, minden kötél szakad, senki nem jöhet tovább mellettünk, még féltve óvott testünk sem. Akkor, mikor helyére kerül minden, és megkapja a maga szorzószámát sok öröm és bánat, mikor kiélesednek a színek, a hangok, a mondatok és hallgatások, árulások és kitartó hűségek... Akkor, a kocka legalján kit is viselhetnék el?

Süninek én voltam az utolsó teremtmény, aki szembenézett vele, aki szólt hozzá mielőtt apró testét elhagyta a létezés szikrája. Reggel is ellenőriztem, nincs változás. Ha vasárnapig nem teszi meg senki, ő lesz a következő temetésem. Hálás vagyok neki - a kis tüskés hátának, ami késő este is odavonzotta a tekintetem -, hogy láthattam: egy pillanat az egész, és minden megy tovább, mintha itt se lettünk (itt se lettem) volna. Nem fáj ez, dehogy. A sünök nem halnak meg. Már ő is itt marad velem, abban a csomagban, amit átengednek a szigorúan őrzött határ vámosai.