2011. március 10., csütörtök

Szemed sarkából

Szemed sarkából látod:
egy közeli asztalnál írok -
fél szemem én is rajtad tartom.

Begyakorlott mozdulatok
kalitkájában szorongsz.
Látod-e rajtad csüngő ábrázatom?

Fények, kínai lampion,
semmiresejó zene pörög, elrobog;
a pillantás kiváltsága fölött
hálálkodom.

Ha senki sem szövi találkozásunk fonalát,
akkor nincs jövő, nincs túlpart odaát,
csak ez a szűkkeblű jelen, aki
most is kacéran mosolyog.

Lehetnénk együtt ott, ahol
most egymagam vagyok.
Ha nem légből kapott,
elképzelt kifestőkönyvet lapozgatok...
hol biccent a fejed, int a karod,
ahol lehetünk még közösen boldogok...

Itt a tavasz, munkára fel skacok!!!

Nincsenek megjegyzések: