2011. március 21., hétfő

Lázár polgártárs, egyszer eljön a pillanat...

Hát ezt is megértem. A Fidesz frakcióvezetője Lázár János elmagyarázta megfelelő pontossággal, hogy én, aki jelenleg az életben maradásért küzdök egyre kisebb energiával, én aki a középosztályból megállíthatatlannak látszódva csúszom lefelé, valójában azért csúszom le, mert szart se érek.
Lázár János megmondta, mindenki annyit ér, amennyi anyagi javat fel tud mutatni. Amikor az ember szemébe mondják, hogy ő semmit ér, akkor kénytelen szembenézni pár nagyon kényelmetlen dologgal.

Amikor futott még a szekerem, nagyon jól kerestem, nagyon magas színvonalon tudtam élni az életemet. Sokat dolgoztam azért, hogy jól élhessek, de nem voltak érdemi anyagi gondjaim a gyerekeim is mindent azonnal megkaptak, amire vágytak, leginkább erre költöttem már akkor is a vagyonomat. Amikor futott a szekerem, magam is hajlamos voltam elhinni, mert ezt szívesen hiszi el az ember, hogy azért mennek jól a dolgaim, mert egy értékes és tehetséges ember vagyok, a tehetségem adja az értékemet, ami be is forintosítható. Bár akkor is azt mondtam, értékemen alul vagyok megfizetve. Hajlamos voltam elhinni, hogy valóban mindenki saját sorsa kovácsa. Meg ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát és sorolhatnék még egyéb színes dakota közmondásokat.

Igaz, soha nem gondoltam úgy, hogy egy ember értékét a vagyona adja. Az én fiamat nem azért tartom és tartottam jó partynak egy lány számára, mert van neki svájci bankszámlája, hanem azért, mert tele van a szíve szeretettel, mert csodálatosan szép szemei vannak, mert jó humora van és szerintem jó apa és jó társ lesz majd belőle. Társat
és barátot sem választottam soha jövedelmi szempontok alapján, mindig hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek. A jobb anyagi lét idején is úgy gondoltam, az én igazi vagyonomat, értékemet elsősorban a gyerekeim adják, a párom, akire számíthatok jóban és rosszban, a barátaim a pártom az SZDSZ és a csapatom az MTK.

Aztán hirtelen fordult körülöttem a világ egy nagyot. Ehhez hozzájárult egy válás is, ami lelkileg és anyagilag is padlóra tett. Hozzájárult a magyar vállalkozások halálát jelentő körbetartozás rendszere. Ezek adták az első nagynak mondható pofonokat, majd az utolsó cseppet a kormányváltás hozta el, ahol a politikai érdek értéktelenné tett engem minden érdemi indok nélkül. Fentről nagyot zuhantam a mélybe. Fájt a zuhanás és összetörtem magam rendesen. De ennek ellenére, úgy, hogy úszom jelenleg az adósságban, értékes embernek tartottam magam. Aztán jött Lázár János frakcióvezető, aki a képembe vágta kendőzetlenül, hogy szart sem érek, hiszen lassan nincs semmim. És igaza van.

Vagyonom a semmivel azonos szinte. Van egy kis lyuk lakásom, ami viszont számomra az otthon, a maga silányságában is és szeretem. Van egy autóm, ami 10 éves, de nem is az enyém, hanem a banké, aminek minden hónapban nyögnöm kell a részleteit. Van pár műszaki cikkem, de nem nagy cucc az egész. Viszont van jelentős személyi kölcsönöm, amit azért kellett felvennem, hogy ne kapcsolják ki nálam az áramot. Van két hitelkártya-tartozásom, ami iszonyú kamatokkal ketyeg a nyakamban és már nem tudom a részleteit se fizetni. Lám így kerül szemétdombra egy értéktelen rongy Lázár úr szerint, aki én volnék, a magyar választópolgár.

Tudod, Lázár Jani, lehet, hogy te valóban sikeres dúsgazdag ember vagy. Lehet, hogy a vagyonod boldogságot is tud adni neked, hiszen a vagyonból vehetsz magadnak nőt is akár vagy barátnak látszó partnert. Lehet, sokan mosolyognak rád a pénzedért. Te luxusautóval furikázhatsz a tőlem elvett közpénzekből, szép nagy, és kényelmes házat nevezhetsz az otthonodnak. Van munkád, ahonnan politikai okok miatt nem akar kirúgni senki, akkor se, ha lenne rá indok. Úgy érezheted, te vagy az élet császára és kipöckölheted felém a csikkedet. Te vagy a jani, Janikám! Csakhogy belegondoltál már abba, hogy aki fent van, az egyszer kerülhet nagyon mélyre is onnan? És minél magasabbra mászik valaki, annál nagyobb lehet a végén a zuhanása? Ha elbuksz egyszer majd mindent, akár önhibádon kívül is, vajon mit fogsz majd magadról mondani a mélység poklában? Önmagadat is szarnak fogod tekinteni, vagy akkor majd kétségbeesetten fogsz vinnyogni, hogy segítsen valaki?

Lázár polgártárs! Tudod, a gyerekeim amikor meglátnak engem, hozzám rohannak és átölelnek boldogan. A 8 éves lányom arról mesélt múltkor nekem, hogy ha majd öreg leszek és beteg, ő eljön hozzám és kimossa a ruháimat, főz nekem finom ebédet. 10 éves fiam azt mondta, ő rám a legbüszkébb az életében és engem szeret a legjobban a világon. Csóró vagyok, a te szemedben senki, a gyerekeim szemében a Világot jelentem! Csóró vagyok, a te szemedben senki, de életem párja, a szegénységben és a kilátástalanságban is hozzám bújik és tartja bennem a lelket. Csóró vagyok, a te szemedben senki, de barátok állnak mellettem a bajban, akik igyekeznek segíteni legjobb tudásunk szerint. Emberek mosolyognak rám, emberek nyújtják felém a kezüket. És én tudhatom, János, hogy nem a pénzemért, nem a vagyonomért szeretnek. Nekem megadatik, hogy tudjam, értékeimért tartanak értékesnek akik
annak tartanak.

Te azt mondtad, senki vagyok és szart se érek. János, körbenézek magam körül és valóban szegénységet, súlyos anyagi problémákat látok. De ha körbenézek magam körül, leginkább mellettem álló, engem nagyon szerető embereket látok. És amikor ezt látom, nem vagyok meggyőződve – János – arról, hogy te vagy a gazdagabb és a sikeresebb, bár nem érted miről beszélek és ezért ma már nem is haragot, inkább szánalmat érzek irántad. Szánalmat és bevallom, megvetést is. Tőlem nem kell bocsánatot kérned. Szegénységemben is még adott a lehetőségem, hogy megválogathassam, kinek a bocsánatkérésére tartok igényt és kiére nem. A tiedre nem. Semmi közünk egymáshoz. Élj boldogan a vagyonodban fürdőzve, aminek nem kis részét az én adóforintjaimból vetted el magadnak. De egyszer, János, mindenkinek eljön a pillanat, amikor tükörbe kell majd nézni, lehet az utolsó lélegzet után, de akkor is. Nem irigyellek.

Rózsa Mihály

az SZDSZ Online Tagozat elnöke

Nincsenek megjegyzések: