2009. február 19., csütörtök

Között

Képzeljük el Londont a II. világháború tetőpontján. A várost állandó bombázások fenyegették. A szülők csak egyvalamitől féltek jobban, amint a haláltól: a gyerekeik halálától. A kormány vidékre költöztette a gyerekeket biztonságuk érdekében. A háború után a családok újra egyesültek. A gyerekek testileg rendben voltak. Ugyanakkor fellépett egy előre nem látott mellékhatás: fejlődésük kritikus szakaszában váltak el szüleiktől, és fiatal felnőttként különböző pszichológiai rendellenességek jelentek meg náluk. Sok kamasznak az jelentette a fő problémát, hogy nem tudtak erős szeretetkapcsolatot létesíteni másokkal.

A pszichológusok ennek a jelenségnek az alapján figyelték és alkották meg a kötődéselméletet. A kötődéselmélet arra koncentrál, hogy a családi környezet hogyan befolyásolja a formatív évek során az egyén képességét a normális, felnőtt kapcsolatok kialakítására és fenntartására - ideértve a romantikus kapcsolatokat is. A pszichológusok mára három jól elkülöníthető kötődési mintázatot, vagyis a potenciális szerelmi partnerrel való interakció szempontjából releváns viselkedési mintát azonosítottak. Talán véletlen, de a három mintázat szinte tökéletes formájában megfigyelhető a Harry Potter-sorozat három főszereplőjén: Hermione Grangeren, Ron Weasley-n és Harry Potteren.

John Bowlby brit pszichológus a londoni gyerekek tömeges evakuálása okozta érzelmi problémák nyomán kezdett bele a szülő-gyermek kötelékek hosszú távú vizsgálatába. Megfigyelt csecsemőket elsődleges gondozóikkal (általában az édesanyjukkal), és észrevette, hogy nyugtalanná váltak, amikor az anyjuk elment, még ha csak rövid időre is. Bowlby egyik tanítványa, Mary Ainsworth úttörő kutatásai mutatták ki, hogy a különböző emberek különböző kötődési mintázatokkal rendelkeznek. Három fő kötődési mintázat létezik: (1) a biztonságos, (2) az ellenálló és (3) az elkerülő. Noha a modern kutatók folyamatosan vitatkoznak azon, hogyan kellene elnevezni és mérni ezeket a mintákat, nagyfokú egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy az egyes kötődési mintázatok mit jelentenek a viselkedés szempontjából. Két kulcsfontosságú életszakasszal hozhatók összefüggésbe: (1) kora gyermekkori élmények a családban és (2) a felnőtt kapcsolatok kialakítása és - talán - fenntartása. Mivel a felnőttek életében nagyon fontosak a romantikus kapcsolatok, a kutatások arra összpontosultak, hogy a kora gyermekkorban kialakult kötődési mintázat milyen hatást gyakorol a későbbi romantikus kapcsolatokra.

A kötődési mintázatok méréséra sok kmódszer létezik, napjainkban az egyik legnépszerűbb eszköz az "Élmények a közeli kapcsolatokban" elnevezésű skála. Az alábbiakban a tízmondatos, rövidített változat olvasható (a teljes kérdőív sokkal hosszabb). A vizsgált személynek azt kell megadnia, hogy mennyire ért egyet az állításokkal.

Ellenállás
1. Félek, hogy elveszítem partnerem szeretetét.
2. Gyakran aggódom amiatt, hogy partnerem nem akar velem maradni.
3. Gyakran aggódom amiatt, hogy partnerem nem szeret igazán.
4. Gyakran kívánom, hogy a partnerem bárcsak ugyanolyan erős érzelmeket táplálna irántam, mint én iránta.
5. Amikor a partnerem távol van, aggódom, hogy valaki más felkeltheti az érdeklődését.

Elkerülés
6. Nem szeretem kimutatni a partnerem előtt, hogy mélyen legbelül mit érzek.
7. Nehezen bízom meg romantikus partnereimben.
8. Nem szívesen nyílok meg romantikus partnereimnek.
9. Feszélyez, ha a partnerem túl közel akar kerülni hozzám.
10. Jobban szeretek távolságot tartani.

Minél több állítással ért egyet a vizsgált személy, annál távolabb került a biztonságos kötődési mintázattól. Más szóval, ha az 1-5. kijelentésekkel ért egyet valaki, akkor az ellenálló kategóriába esik; ha a 6-10. kijelnetésekkel, akkor az elkerülőbe. Amennyiben egyikkel sem ért egyet, akkor pedig a biztonságosba.

Noha felmerülhet az az ellenérv, hogy a Harry Potter-regényekben szereplő gyerekek túl fiatalok ahhoz, hogy romantikus kapcsolatokkal rendelkező személyeknek tekintsük őket, tökéletesen lehetőséget nyújtanak az első romantikus kapcsolatok kialakításával próbálkozó fiatalok megfigyelésére.

Hogyan közelednek egymáshoz?
Hogyan próbálnak érzelmi kötelékeket kialakítani?
Hogyan vetnek véget a kapcsoaltoknak?

Szerencsére a három főszereplő teljesen más személyiség, és külön-külön jól példázzák a három fő kötődési mintázatot. Herminone Granger a biztonság, Ron Weasley az ellenállás, Harry Potter az elkerülés tankönyvi példája.

(Wind Goodfriend: Kötődési mintázatok a Roxfortban)

Hogy hol lehetek én? Talán Ron és Harry között...

1 megjegyzés:

Endogén opiát írta...

Tiltakozom! Az elkerülő személynek nincsenek fontos kötődései, nem igényli, nem fogadja szívesen. HP-nek több is van a regény folyamán, hogy mást ne mondjak, az említett barátai, a tanárai közül jópár, pl. Dumbledore, aztán Sirius, Ginny, és még sorolhatnánk. (Nem hiszem, hogy van értelme csak a párkapcsolatokat nézni, nemcsak abból derül ki, képes-e kötődni vk.)
Az elkerülő típusra sokkal jobb példának látom Pitont.