Endogen opiat tiltakozásából idézek: "Az elkerülő személynek nincsenek fontos kötődései, nem igényli, nem fogadja szívesen."
Goodfriend is úgy összegzi a tulajdonságait, hogy úgy bánnak vele a szülei, mint egy idegennel, és viszont. Közönyös a potenciális romantikus partnerrel szemben, gyakran nem szereti magát túlságosan, és nagyon nehezen bízik meg másokban. Pesszimista, általában céltudatosan elszigetelődik...
Harry-nek a Dudley-ékkel való kapcsolata nem igényel sok kommentárt. "Otthoni" élete során megtanul sértett és bizalmatlan lenni. Veron bácsi elviszi az állatkertbe, de nem hisz neki. Harry pedig utólag belátta, hogy "túl szép volt mindez, hogy sokáig tartson". Nem tud hinni abban, hogy jó dolgok történhetnek vele.
Nem hitte el Hagridnak, amikor az megmondta neki, hogy varázsló. Nem hiszi, hogy meg tudja venni az előírt iskolai felszerelést. Aztán azt hiszi, ő lesz a legrosszabb tanuló; a házbeosztásra várva biztos benne, hogy a Hugrabugba vagy a Mardekárba kerül. Végül attól fél, hogy a Teszlek Süveg egyszerűen kirúgja őt a Roxfortból.
Noha első éve rendkívül jól sikerül, továbbra sem bízik meg másokban. Az első nyári szünetben hamar meggyőzi magát, hogy Ron és Hermione igazából nem is a barátai. Később pesszimizmusa sértődöttséggé változik. Hajlamos kirohanni mások ellen, eltaszítva őket magától. Csapong a féltékenység, a fensőséges felháborodottság és a bűntudat között, ám képtelen uralni érzéseit és megérteni mások szempontjait. Eljut a típusára jellemző magányra. A Roxfort Expresszen üres fülkét keres, amikor legelőször próbálja ki a láthatatlanná tévő köpenyt, szándékosan nem hívja magával Ront a kalandra.
A Voldemort-ral vívott összecsapás előtt Hermione megöleli, de Harry nem ölel vissza; csak áll, feszélyezi a lány érzelmi kitörése. Noha Ron a legjobb barátja, Harry nem sokat tesz a barátságuk megőrzéséért, amikor a Tűz Serlegéből rejtélyesen előkerül a neve. Dühösen és sértetten reagál Ron vádjaira, hetekig haragot tartanak.
Szerelmes Cho Changba, de mindvégig passzív marad, csak akkor mutatja ki érzelmeit, ha rákényszerítik. Sikeres kapcsolatához Ginny Weasley-vel is a lány teszi meg az első lépést, amikor egy megnyert kviddicsmeccs után odaszalad és megcsókolja.
3 megjegyzés:
És a felsoroltak mellett Harry csinál egy csomó minden egyebet, ami nem illik bele a modellbe. Az idézett tanulmány konklúziója, hogy harrynek esélye sincs a normális csládi életre. Ehhez képest a felesége oldalán, három gyerek boldog édesapjaként látjuk viszont az epilógusban. És az én olvasatomban ez a kép nem a levegőben lóg, hanem szervesen illeszkedik a történet egészéhez.
Harry borzasztóan sérült gyerek, ez tény. A sérülései lassan gyógyulnak, és jó pár év mínuszban van, ami a szocializációt illeti. De nem lehet eltekinteni attól, hogy a HP nem kalandok ad hoc sorozata, hanem fejlődésregény. A 11 éves, nyilvánvalóan gátlásos, kishitű és bizalmatlan Harry nem azonos a 13 évessel, aki elűz száz dementort, sem a 17 évessel, aki sértődöttség és dac nélkül áldozza fel az életét, és persze nem azonos az előbb említett körülmények között élő, 37 éves Harryvel.
De megvan köztük a fejlődés folytonossága, méghozzá -- számomra -- hitelesen.
(Egyébként ami az egyik felhozott példát illeti: igaz, hogy Ginny indul meg Harry felé "elszánt ábrázattal", de határozottan Harry az, aki megöleli és megcsókolja.)
Harry Siriussal kapcsolatos gyászát is nehéz volna egy elkerülő személy jellemrajzában elhelyezni, vagy ahogy erőt merít halott szülei emlékéből.
A barátaival kapcsolatos felsorolás mondanivalója nem világos: ha az lenne a konklúzió, hogy nem is fontosak neki a barátai, nincs is szó igazi kötődésről, az alátámasztaná az elkerülő-teóriát, de ezt csak nem hallottad ki a regényből... vagy igen?
Harry fejlődését látom a regényfolyam során kibontakozni. Emellett ezek az apró jelek is tanulságosak voltak számomra.
Megjegyzés küldése