2009. május 1., péntek

Aki sakál akar lenni...

A kétbodonyi közhely-mondó bajnokságon valószínű, hogy dobogóra sem kerül anyai nagymamám "klasszikusa": Aki kurva akar lenni, nem kell annak szégyenleni. Örök verhetetlen ugyanis A felhők fölött mindig kék az ég! magánszámom.

Tegnap este a telefonosoknál interneteztem, mert az otthoni gépem kb. két hete nem akar elindulni. Ez a technikai akadály sem állhatta útját a Vatera-szüzességem elvesztésének. Miután megtanultam használni a napokban ajándékba kapott fényképezőgépet, feltöltöttem az eladásra szánt portékáim fotóit. Egy dolog nehezítette még a haladást, az árak kitalálása és rögzítése. Ráadásul közben a mobilom is lemerült, így egyik "csoptársnő"-m készülékén kértem telefonos segítséget.

Szinte nem is kellett várnom, vagy csak az adok-veszek tompította az időérzékem. Endogen szerint ez az oldal függőséget okoz. Ciklon olyan sebészi pontossággal válaszolta meg kezdőkre jellemző kérdéseimet, mint egy profi ügyfélszolgálatos.

Egyik feszült pillanatomban - kicsit rájátszva - úgy reagáltam le a meglepődésem, hogy:
- Bassza meg!
- Csúnyán beszélsz! - volt a válasz, amiben nincs semmi rendkívüli, mert valóban nem válogattam meg a szavaimat.

Ami mégis fontossá tette számomra ezt a néhány másodpercet, hogy már hazafelé menet és ma is dolgozott bennem az emléke. Egyrészt a Szabad-e a zsiráfnak sakálkodnia? c. akadémikus kérdésünk, melyre ovisok zengik a választ: Igen, de miért tenné? A másik, hogy ha valaki azzal szembesít, hogy éppen sakálként üzemeltem, arra mi következik a részemről.

Az idomítottság hamar kínálta (szinte zsigerből) a sakál "feloldás"-t: most azonnal telefonálok és bocsánatot kell kérnem a kiszaladt mondat miatt. Ezzel valamit menthetek a rólam kialakult képen... Mit is tehetnék mást?

Például:

1. Eldönthetem, hogy a társamnak adok empátiát: Amikor azt hallod tőlem, hogy ..., akkor szomorú vagy, mert harmóniára, és tiszteletre vágysz? Stb.

2. Vagy őszintén megosztom, mi bújik meg a saját felszínem alatt: Amikor azt hallom tőled, hogy ..., akkor feszült és elégedetlen vagyok, mert sikerre és bátorításra van igényem...

Bármelyik utat választom, az hatékonyabb, mint a feldolgozatlan emléket tovább cipelnem. Még a most, virtuális zsiráfban eljátszott szituáció is gyógyítóbb a kezét tördelő sakálnál.

Aki sakál akar lenni, nem kell annak szégyenleni!
De ha már nem akarja sakáldialektusban folytatni a követekező mondatól, létezik más út is, legalább kettő.

2 megjegyzés:

Balázs írta...

Amikor azt tapasztalom, hogy kurva élet, akkor az az autonóm érzésem, hogy a francba, mert arra van szükségem, hogy bassza meg. Elmondanád, mit hallottál ki ebből? :P

Brúnó írta...

Értem. Amit ebben a posztban kiemelni szándékozom az, hogy a zsiráf a bocsánatkérést egy mélyebb kapcsolódással váltja fel. Valóban nincs kényszer minden feloldására és kisimítására. Ez megér egy másik bejegyzést.