2009. június 22., hétfő

Ateista tücsök és prosti hangyák

La Fontaine: A tücsök és a hangya c. állatmeséje egyik kedves gyerekkori élményem. Versbe szedve így szól:

Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.

Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.

"Búzát? - szólt a hangya sógor. -
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?"

"Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam - szólt szerényen
tücsök mester. - Aki kérte,
nótát húztam a fülébe."

"Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor - szólt a hangya -
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok."

Színes, kemény lapos mesekönyvemből úgy tűnik, hogy a végén mégis megenyhül hangya koma, és befogadja a félig átfagyott tücsköt kuckójába. Majd elhangzik az intő szózat: "Aki nem dolgozik..." (Vö.: 2 Tessz 3,10)

Ran Prieur
szavai: egész életünkben prostituáltaknak neveltek bennünket - pénzt kérünk olyasmiért, amit ingyen kellene adnunk a szeretteinknek, mivel tőlünk is pénzt kérnek mások...

Természetünk szerint lusták vagyunk - a primitív emberek életében is vannak pillanatok, amikor igen nagy erőfeszítéseket tesznek, viszont nem rohannak keresztül az életen, nem törtetnek, és a közvélekedéssel ellentétben nem élnek erős stresszhatás alatt az éhhalál küszöbén. Még a középkori jobbágyok is kevesebbet és lassabban dolgoztak, mint a mai ipari munkások. Ivan Illich azt írta, hogy az ipari kor hajnalán egy vízzel fokozatosan feltöltött gödörbe állították az embert, adtak neki egy pumpát, és egész álló nap pumpálnia kellett, hogy ne fulladjon meg. Az emberekben akkora a nehéz munkával szembeni természetes ellenállás, hogy ilyesféle módszerekkel kellett hozzászoktatni őket az ipari munkákhoz. Manapság az iskolarendszert használják erre a célra, és a kálvinista tant, miszerint a nehéz munka erény. Azért nincsenek kálvinisták, mert teljes győzelmet arattak - az ipari világ lakói, különösen az amerikaiak, ma mind kálvinisták.

A nehéz munka ellentéte a minőségi munka. A minőségi munkát gyorsan is el lehet végezni, de sosem siettetik. Az egész munka a feladat minél jobb elvégzése körül forog, és megtalálja a saját tempóját.

A nehéz munka egy másik ellentéte a játékos munka. A minőségi munkához hasonlóan ezt is lehet gyorsan végezni, de sosem siettetik. A játékos munka azonban közömbös a minőség, sőt még a siker iránt is. Ha játékos munkát végzel, nem érdekel, hogy teljes kudarccal végződik-e, mert olyan jól érzed magad közben, hogy örömmel megismételnéd az egészet.

3 megjegyzés:

Ria írta...

Nem akarok vitatkozni, DE szerintem:
1.A tücsök egyáltalán nem lustálkodással töltötte a nyarat. :)
2.A lustaság nem alapvető természete az embernek.
Sőt!
Az ember alapvetően tevékeny lény!
Habár az igaz, hogy nem minden emberi tevékenység munka, még ha minden munka tevékenység is!

És még ami eszembe jutott:
Fontos és hasznos tevékenység a munka, de nem az egyetlen fontos és hasznos emberi tevékenység.

Fontos és hasznos, az anyagi javakat létrehozó termelő munka, de szolgáltatást nyújtani épp olyan fontos és hasznos!

És végül! Örömöt találni minden tevékenységben lehet, természetesen a munkában is!
És ez nem csak a munka jellegétől függ, hanem az egyéni hozzáállástól. :)

Brúnó írta...

Az első pontban egyetértünk Ria! A tücsök élete éppúgy hasznos és mindenkiért való, mint a gyűjtögető rokonáé; akkor is, ha a hangya ezt nem értékelte sokra. Ami számomra nem elfogadható, az az értelmezési keret, hogy a munka szükségszerűen fárasztó, unalmas és kényszerből folytatott cselekedet. Aki ennek az össztársadalmi játéknak nem tesz eleget, legalább látszatra (pl. hétfőn reggel a liftben nem esik össze már a munkahelye szagától), az valami léhűtő, legalább is nem vágja, hogy az "élet nem habostorta"...

Ria írta...

Szerintem mi egyetértünk!