2009. június 14., vasárnap

Top 1 (in 4)

Ma azt kérdezte tőlem András, hogy milyen olvasmányélmények voltak meghatározóak eddigi életemben. Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége c. könyvecskéjét már a hódmezővásárhelyi őrtornyok aljában barátommá fogadtam. Gyakran nyitogattam későbbi szerzetesi éveimben is.

Íme néhány gondolat, amik azóta is hatnak:

(1) ...ha birtokolnánk javakat, fegyverhez is kellene nyúlnunk, hogy megvédjük... a birtoklás miatt minden emberi kapcsolat hazuggá válik, megromlik, a rabszolgatartó és a rabszolga viszonyára degradálódik.

(2) Ha mi valóban tudnánk imádni Istent, igazából semmi sem nyugtalanítana minket. A nagy folyók nyugalmával haladnánk át a világon.

(3) ...a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére.

(4) Az ember legmagasabb rendű cselekedete és érettsége nem abban áll, hogy egy eszményt hajszol, legyen az mégoly nemes és szent is, hanem hogy alázatosan és örömmel elfogadja azt, ami van, mindent, ami létezik. Az ember, aki saját ideálját követi, bezárva marad önmagába. Nem alkot igazi közösséget más létezőkkel, és soha nem ismeri meg a mindenséget. Hiányzik neki a csend, a mélység és a béke. Az ember nagysága abban áll, hogy mennyire képes befogadni... ahol mi elítélésre és büntetésre méltó hibát találunk, ott Isten először is ínséget lát, melyen segíteni kell... úgy tekintem az előttem álló embert, hogy van benne valami sokkalta nagyobb és nemesebb, mint gondolná. És ez új öntudatra ébreszti.

Az emberekhez kell mennünk. Feladatunk igen kényes, mert az emberek világa egy óriás csatamező, ahol a gazdagságért és a hatalomért törik magukat. És a túl sok szenvedés és durvaság elfedi előlük Isten arcát. És főleg nem úgy kell mennünk közéjük, mint egy újfajta vetélytárs. A Magasságbeli békés tanúinak kell lennünk. Irigység és megvetés nélküli embereknek. Képeseknek arra, hogy valóban barátaik legyünk.

2 megjegyzés:

Balázs írta...

Nekem ez rémlik nagyon régről: "A hegytetőn tisztább a levegő, és az ember közelebb van Istenhez." Aminek persze csak a második fele igaz, de attól még gyönyörű. Lehet, hogy nem kell, hogy minden igaz legyen, ami szép?

d_v írta...

Brúnó, hogy tervezed: lesznek tudósítások, brékingnyúzok, vagy a Zuhatagi Tigris vontatóhajó több mint egy hónapig beáll a depóba?