Díszlet változik - szerep marad

TA Mester tegnap ezzel a képpel örvendeztetett meg:



I. Amikor az OK vagyok, nem vagy OK pozíció (+-) létrejön, annak két forrása is lehet bennünk (a kék nyilak jelölik). Vagy a Kritikus szülői, vagy a Lázadó gyermeki énállapotból beszélünk. Ha egy vallási közösségen kívüli személy az intolerancia tárgya, a maga tökéletességétől eltelt keresztény reakciója: "Te hitetlen vagy!" A csoporton belüli normákat megszegők is könnyen megkaphatják a "Te nem is hiszel igazán!" c. testvéri feddést.

II. A második szintre lépve (piros rész), a nem vagyok OK, OK vagy üzenet (-+) a Gondoskodó szülőiből és az Alkalmazkodó gyermeki énünkből táplálkozhat. Olyan megnyilvánulásokat eredményezhet, hogy "Ő odaadóbban hisz!", vagy "Istennek tetszőbb az élete, mint az enyém..."

III. Ezektől eltávolodva, kiszélesedik a horizontunk, ráébredhetünk az OK vagyok, OK vagy (++) világára. A hit szféráját nézve mindez a "Rendben van az Isten-kapcsolatod!", sőt: "Nem kívánom azt minősíteni sem!", azaz "Elfogadlak testvéremként..." üzenetekben realizálódik.

Ebben a gyümölcsöző folyamatban a Szülői vagy a Szabad gyermeki állapotunk vesz részt, amelyek soha nem szennyeződnek (kontaminálódnak) a Felnőtt énünkkel. A külvilágból beérkező információkat a Felnőtt dolgozza fel. Amennyiben az nem tiszta a másik két állapot befolyásától, előidézheti akár az I., akár a II. pontban kifejtett helyzeteket. Lehetetlenné válik a személyes kiteljesedésünk, növekedésünk Istenben.

Szokták volt mondani, hogy a fénynek (ismeretnek) nem a sötétség (tudatlanság) az igazi ellensége, mert azt egy pillanat alatt be tudja ragyogni a fénysugár, hanem a tömör homály, ami ellenáll a befogadásának. Ennek egyik emblematikus formája, amikor valaki azért szakít a csoportjával, mert csalódik a helyi kisközösség, vagy a nagy szervezet vezetőiben, anyagi ügyintézésében, missziói módszereiben, stb., viszont a "+-" állapotát tovább örökíti a következő élethelyzetébe is. Az érés elmarad; a díszletet újra cseréljük, az előadás szövege viszont nem változik iótányit sem, a maszk (a szerepszemélyiség) hozzánk nő, rajtunk marad.