Ébren és álmomban előjön az a kép, hogy milyen lenne a korábbi szerzetesi közösségben, intézményrendszerben élni. Valójában a főállású papság az igazi tétje ezeknek a gondolatfutamoknak. Fizetett alkalmazottként, napi 8 órában teológiával, lelkivezetéssel, hitoktatással foglalkozni, misézni, esketni...
Ma este ismételte az ATV a Luther filmet; már láttam legalább kétszer, mégis ottmaradtam a befejezésig. Zavarba ejtő, hogy a Biblia betűje IS öl, hogy nincs szellemi-lelki szilárd pont a világ kimozdításához.
A János szerinti örömhír első mondata: "Kezdetben volt az Ige..." arra utal, hogy Isten léte lényegéből fakadóan önközlés (bonum diffusivum sui, azaz a jó magától kiárad - tanítja Aquinoi Tamás). Ezért lesz hússá (Jn 1,14) és veri fel közöttünk a sátrát. A Krisztus-képmás (ikon) a megtestesülést jelképezi; élő valóságot tükröz, az isteni inkarnáció történelmi tényét (azt, hogy az Isten valóban emberré lett, hogy átisteníthesse az embert), és hogy tökéletesebb állapotban vezethesse vissza őt magához. Emberré lett az Isten, hogy az ember visszanyerhesse isteni állapotát.
A theozis görög fogalma az ember végső célját, a Teremtőként elfogadott személyes intelligenciával vagy abszolútummal való egyesülést jelenti. Népszerűen ez az üdvösség állapota. Az ikon tükör tehát: felkent vagyok (krisztosz) a keresztség és bérmálás (a beavató szentségek) révén tagja vagyok a Szentháromságnak. Mielőtt ide érkezünk, a kenózis (önmagunk kiüresítése) az út ahhoz, hogy helyt adjunk magunkban a theozis-nak (azaz az Istenhez hasonlóvá válás), az Istennel való közösség örömének.
Útban az Ígéret földje felé, Krisztussá válhatok a világban, mert Ő az emberség teljes megvalósítója. Ebben a vállalkozásban az elengedés művészete a belépő: a húsos fazekak biztonságát és az udvari prófétaság kényelmét is nélkülözve tudok kitalálni Egyiptomból.
"Hármunk közűl legmaradandóbb örökké fénylő ikonod..." Pilinszky: A harmadik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése