Telepszegleten szeszelde, - Falu végén kurta kocsma,
csermely mellett elhelyezve, - Oda rúg ki a Szamosra,
benne kedve tetszelegne, - Meg is látná magát benne,
teszem fel, nem esteledne. - Ha az éj nem közelegne.
Egek rendre estelednek, - Az éjszaka közeledik,
erek, berkek csendesednek. - A világ lecsendesedik.
Dereglye sem megy keresztbe, - Pihen a komp, kikötötték,
hever e fekete csendbe. - Benne hallgat a sötétség.
Szeszelde bezzeg nem csendes, - De a kocsma bezzeg hangos,
zeng-peng benne zene rendes. - Munkálódik a cimbalmos.
Szesz ereje szerteterjed, - A legények kurjogatnak,
embereknek kedve gerjed. - Szinte reng belé az ablak.
"Hej, menyecske, kedves lelkem, - "Kocsmárosné, aranyvirág,
erjedt hegylevet kell nyelnem! - Ide a legjobbik borát!
Legyen hetven esztendeje, - Vén legyen, mint a nagyapám,
de meg heves szesz ereje! - És tüzes, mint ifjú babám!
Zenemester, sebesebben! - Húzd rá cigány, húzzad jobban!
Kerekedett fene kedvem. - Táncolni való kedvem van.
Keresetem szerteverem, - Eltáncolom a pénzemet,
lelkemet meg eltemetem!" - Kitáncolom a lelkemet!"
Megjelennek rendelettel: - Bekopognak az ablakon:
"Csendesebben kedvetekkel! - "Ne zúgjatok olyan nagyon!
Telep feje heveredne, - Azt üzeni az uraság,
esetleg elszenderedne! - Mert lefeküdt, alunni vágy."
"Legyen vele beste lelke, - "Ördög bújjék az uradba,
te meg eredj fene helyre!... - Te pedig menj a pokolba!...
Zene zengjen, szedte-vedte, - Húzd rá, cigány, csak azért is,
pendelyemnek lehet veszte!" - Ha mindjárt az ingemért is!"
Esmeg mennek, reteszt vernek: - Megint jőnek, kopogtatnak:
"Legyenek csendesek kendtek! - "Csendesebben vigadjanak!
Szentek lelke legyen velek, - Isten áldja meg kendteket,
kedves egyetlenem beteg." - Szegény édesanyám beteg."
Feleletet egy meg nem tett, - Feleletet egyik sem ad,
berekesztnek szesznyeletet. - Kihörpentik boraikat.
Zene menten befejezve, - Végét vetik a zenének,
s szertemennek csendesedve. - S hazamennek a legények.
Eszperente (Petőfi Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése