2008. november 2., vasárnap

Omnia tempus habent

Halottak napi bejegyzésként talán jobban illene valami fennkölt gondolat, az élet megismételhetetlen voltáról vagy a titokzatos végről. Tegnapelőtt kaptam a húgomtól a mobilomra három képet apánk új kopjafájáról.


Furcsa volt a nevemet látni egy temetőben.


Mondják, hogy az élet elég hosszú, csak nem elég széles... Ma reggel azon törpögtem, vajon mire fordítjuk a "kiszabott" időt. A neten a következőket találtam:

Egy átlag 70 éves embert tekintve sorban állással például 500 egész napot töltünk el, öltözködéssel 531 napot, alvással 23 évet, autóvezetéssel 5 évet, a televízió előtt pedig 6-ot. Köszönéssel 8 napot, nevetéssel 1 évet és 258 napot, adóbevallással 5 napot, a vécén pedig 159 napot. 30 évet állunk, 17 évet ülünk, 16-ot járunk, 6-7 évet eszünk, életünkben 4 teljes éven át álmodunk, 250 napot átolvasunk, és 110 napon át szerelmeskedünk. 1 évet és 195 napot töltünk főzéssel, és 180 napot telefonálunk. 92 napig mossuk a fogunkat, viszont csak 50 napon át sírunk. És három napot tölt ki az életünkből, hogy az idő folyását figyeljük: vagyis az óránkra nézünk...

(Forrás: a francia INSEE statisztikai adatai)

Nincsenek megjegyzések: