Hajnali részegség

Ma hajnalban feküdtem le, és már az óra jelzése előtt kidobott magából az ágy... Egy-két fiatalkori éjszakázásom emléke jut most eszembe, mikor pár óra alvás is megtette, hogy kisimuljon az előző nap szántása, aztán jöhetett az új élmények vetése. Kosztolányi írta versbe ezt a furcsa érzést:



A költő zárszava legyen a mementója ennek az ébredésnek:

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és görönyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.