Laci nemrég a kezembe adta A szabadság mítosza c. könyvét. Őszintén szólva nem vártam nagy élményt tőle. Szerencsémre meglepetésként ért, hogy olvasmányos és tartalmas is egyben.
A meditációról ezt mondja: célja nem az, hogy extázist, lelki boldogságot vagy nyugalmat tapasztaljunk. De még az sem, hogy emberekké próbáljunk válni. A meditáció során egyszerűen megteremtjük a szükséges teret ahhoz, hogy felfedjük és elengedjük neurotikus játékainkat, önámításunkat, rejtett félelmeinket és reményeinket. Ezt a teret pedig azzal az egyszerű módszerrel hozzuk létre, hogy nem csinálunk semmit. Valójában nagyon nehéz nem csinálni semmit...
A meditációs gyakorlat során nem tartjuk túl szorosan a tudatot, de nem is engedjük teljesen szabadjára... A legalapvetőbb gyakorlat az, hogy figyelmesen időzünk a jelenben. Ez az út és a cél is egyben. Tökéletesen jelen vagyunk az adott pillanatban... A légzés, a test létezéséhez hasonlóan egy semleges folyamat, amelyhez nem kapcsolódnak "spirituális" képzetek. Egyszerűen figyelemmel kísérjük a légzés természetes működését. [A tudat] szüntelenül valami szórakozást keres, ezért kizárólag úgy tudunk vele dolgozni, ha egy nyílegyenes, kitérőktől mentes ösvényre tereljük. Az ösvény egyszerű és szoros. Felismerjük, hogy nincs semmi esélyünk a menekülsére, és rászánjuk magunkat arra, hogy itt és most éljünk.
Ahelyett, hogy elrejtőzünk a problémák és zavaró tényezők elől, a meditáció során szembesülünk saját mindennapi életünkkel. A gyakorlás során egyre tisztábban látjuk az érzelmeinket, a különféle helyzeteket, és azt a teret, amiben ezek megjelennek. Elfogadjuk önmagunkat és nem tesszük félre a kritikus intelligenciánkat sem. Az élet örömteli és fájdalmas oldalát egyaránt érzékeljük. Környezetünktől folyamatosan üzeneteket és tanításokat kapunk, valamint segítséget a tisztánlátáshoz.
Minden eddig hallott ígéret csak ámítás. Azt várjuk, hogy a tanítások majd megoldják helyettünk a problémáinkat. Elvárjuk, hogy természetfölötti képességekhez jussunk, amelyek segítségével képesek leszünk leküzdeni a depressziót, a durvaságot és a szexuális problémáinkat. De megdöbbenésünkre ráeszmélünk, hogy ez soha nem fog megtörténni. Nagyon kiábrándító felismerni azt, hogy dolgozni kell saját magunkon és a szenvedésünkön. Sem egy megváltóra, sem a jógagyakorlatok varázserejére nem támaszkodhatunk... A MEGVILÁGOSODÁS A VÉGSŐ, VÉGÉRVÉNYES KIÁBRÁNDULÁS.
Annyi ígéretet, és oly sok csábító elképzelést hallottunk már... annyit álmodoztunk, de egy porszem nézőpontjából ezek a dolgok teljesen érdektelenek. Porszemek vagyunk a világmindenség közepén. Ugyanakkor a helyzetünk nyitott, tágas, csodálatos és megmunkálható. Ez valójában egy hívogató, lelkesítő helyzet. Ha porszem vagy, akkor az egész világmindenség, az egész tér a tiéd, mert nem akadályozol semmit, nem szorítasz ki semmit és nem birtokolsz semmit. Végtelen nyitottságban élsz. Te vagy a mindenség ura, mert porszem vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése