Újra Thom Hartmanntól idézek:
A nagy multinacionális cégek által foglalkoztatott elszegényedett munkások percenként 20 hektárnyi esőerdőt vágnak ki és égetnek fel azért, hogy az így nyert földdarabon USA-exportra szánt marhákat tenyésszenek. Átlátszó az a szöveg, hogy a szegénység és a túlnépesedés lenne az oka ennek. Igaz, hogy az esőerdők fáit, amelyek sok száz év alatt érik el hatalmas méretüket, gyakran azért vágják ki, hogy az értékes faanyagot eladhassák, de éppoly gyakran megesik az is, hogy az erdőt egyszerűen felgyújtják és nem ültetik újra. Főleg olyan nehezen megközelíthető vagy távol eső helyekre jellemző ez, ahonnan nehézkes lenne a fát a piacra szállítani. Az "ingyen" faanyag általában csak egy mellékes plusz, egy kis zsebpénz, amiből a szegény gazda vehet néhány marhát.
A leggyakoribb oka annak, hogy az emberek kipusztítják Közép- és Dél-Amerika esőerdőit, az a vállalatok kapzsisága: az amerikai nép húsevési szokásai hatalmas lökést adtak a multinacionális vállalati marhatenyésztésnek. Nagyon sok szegény földműves alkalmazza az égetéses módszert. A fákat kivágják, száradni hagyják néhány hétig, majd az egészet felgyújtják. Egyetlen cél vezérli őket, hogy füvet termesszenek marháik számára.
Az Egyesült Államok évente százmillió tonna marhahúst importál Guatemalából, El Salvadorból, Nicaraguából, Hondurasból, Costa Ricából, valamint Panamából. A dolgok iróniája, hogy a fenti országok átlagpolgára kevesebb húst lát évente, mint egy átlagos amerikai házimacska.
Latin-Amerika esőerdeinek pusztítása különösen elszomorító, ha belegondolunk, hogy ez az oly sebezhető terület ad otthont az esőerdők 58 százalékának (19 százalék Afrikában van, 23 százalék pedig Óceániában és Délkelet-Ázsiában).
A világ erdejei végveszélyben vannak. Talán a fák illusztrálják a legszebben környezetünk gazdag, komplex, összefüggő természetét, mégis egyre pusztítjuk őket. Az ősi napfény végóráiban járunk, kevesebb a levélfelület, ezért csökken az oxigénkibocsátás, akadozik a vízkörforgás, nő az elsivatagosodás üteme, az égetések során pedig egyre több szén kerül az atmoszférába.
Amikor a fákat kivágják, a sós talajvíz elkezd felfelé kúszni, és a talaj egyre magasabb rétegeibe szivárog. Amikor a sós víz már csak néhány méternyire van a felszíntől, kikezdi a még meglévő fák immunrendszerét (az AIDS-hez hasonlóan), ami védtelenné teszi őket a különböző paraziták támadásaival szemben. Az eltűnő erdő és a helyébe lépő legelő világszerte olyan mindent átható jelenséggé vált, hogy a fában szegény Anglia néhány települése égetett tehéncsontból készült állati szenet használ a tradicionális faszén helyett az ivóvíz szűrésére. A csontokat Indiából importálják, ugyanis a valódi faszén olyan drága, hogy az importált állati szén használata még a szállítási költségekkel együtt is megéri.
Jó étvágyat kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése