Múlt és jövő között

Ha-ha-ha

Ha kávé nélkül tudod kezdeni a napot.
Ha pirulák nélkül tudsz beindulni.
Ha mindig tudsz vidám lenni, figyelmen kívül hagyva fájdalmaidat.
He meg tudod állni, hogy ne untass másokat gondjaiddal.
Ha tudod enni ugyanazt az ételt minden nap és hálás tudsz lenni érte.
Ha meg tudod érteni, hogy szeretteid néha nagyon elfoglaltak és nem jut idejük rád.
Ha el tudod fogadni a kritikát és hibáztatást neheztelés nélkül.
Ha figyelmen kívül tudod hagyni egy barát tudatlanságát és soha sem helyesbíted.
Ha meg tudod állni, hogy egy gazdag baráttal ne bánj jobban, mint egy szegénnyel.
Ha meg tudsz birkózni a feszültséggel, gyógyászati segítség nélkül.
Ha tudsz lazítani szeszes ital nélkül.
Ha tudsz aludni gyógyszer nélkül.













































...valószínűleg a család kutyája vagy!

Cuki

Második hét

Várandós kismamák hetekben mérik az életet, amit pillanatok alatt hónapokra tudnak váltani. Jó ez a Jálics könyv, csak belelapozok - mint egy terhesgondozó kiskönyvbe -, és tudom, mennyi van még hátra a születésig. Pár gondolat a második hétről:

Nincs szükség arra, hogy a hitedet a hétköznapokba átültesd. Egyszerűen nézd meg a hétköznapjaidat és meglátod, mekkora a hited.

MEDITÁCIÓ = éberen ott lenni, érdeklődésből ott lenni és következetesen ott maradni (az észlelésnél). Anélkül, hogy harcolnál a gondolatok ellen.

Akkor válsz szabaddá, ha le tudsz mondani az elérni-akarásról. A materiális világban felhalmozhatunk javakat, a lélek birodalmában semmit sem birtokolhatunk és az eseményeket sem tudjuk befolyásolni. Ha valamit meg akarsz tartani, kicsúszik a kezeid közül...

A csendes meditáció olyan, mint a hétköznapok nagyító alatt. Jobban észre vesszük az apróbb mozzanatokat is. Nem kell mindent irányítanunk. Engedd meg azt is, hogy szomorú vagy, ne félj megélni ezt az érzést, engedd közel magadhoz.

Az elérni-akarás és az eltökéltség között nagyon nagy különbség van. Az elérni akarás az eredményekre irányul. Az eltökéltség viszont független a sikertől - olyan lelki magatartás, amellyel valaminek nekikezdesz, magadat egy dolgonak szenteled, és teljesen odaadod magad valaminek. Az, hogy ezt siker koronázza vagy sem, csak másodlagos. Az elérni-akarás akaraterőt követel, amely kiterjed az egész testünkre, feszültséget okozva és tartós sikeretlenség esetén a feszültség csak növekszik és kimerüléshez vezet.

A figyelésben nem mi határozzuk meg azt, ami jön. A szemlélődés nem cselekvés, hanem egy történés megengedése - lemondás az aktív cselekvésről... Ha már a jelenben vagy, nem fogod magadat másokhoz hasonlítani.

Egyszerűen úgy magadra nézni, amilyen vagy. Engedd meg azt is, hogy gondolataid legyenek. Engedd meg, hogy nem tudsz érezni semmit. Engedd meg magadnak, hogy tehetetlen vagy. Engedd meg, hogy nem vagy olyan, mint amilyennek "lenned kellene". Engedd meg magadnak, hogy semmin sem változtatsz. Tanuld meg megadással és könnyedséggel látni magadat olyannak, amilyen vagy. Engesztelődj ki az érzéseiddel. Ezeknek mind szabad így lenniük, és maradhatnak úgy, ahogy vannak. Semmit sem kell megváltoztatnod.

Ki tud többet ... Ausztráliáról ???

Ausztráliába készülő turisták "értelmes" kérdései... Az ausztrál turizmus honlapjára érkeztek, a válaszokat a honlap humorral is megáldott szerkesztői adták.

1.
- Szokott fújni a szél Ausztráliában? Még sosem láttam a tévében, hogy esett volna ott az eső, hogy tudnak akkor növekedni a növények? (UK)
- Minden növényt teljesen kifejlett állapotban importálunk, aztán csak állunk, és nézzük, ahogy elpusztulnak.

2.
- Láthatok majd kengurukat az utcán? (USA)
- Attól függ, hogy mennyit iszol.

3.
- Perth-ből Sydney-be szeretnék elgyalogolni - követhetem a vasúti síneket? (Svédország)
- Persze, csak háromezer mérföld, sok vizet vigyél magaddal.

4.
- Vannak pénzautomaták Ausztráliában? Tudnának küldeni nekem listát róluk Brisbane-ben, Cairns-ben, Townsville-ben és Hervey Bay-ben? (UK)
- Miben halt meg a legutolsó rabszolgája?

5.
- Tudnának információt adni az ausztráliai vízilóversenyekről? (USA)
- Af-ri-ka az a nagy háromszög alakú kontinens, Európától délre. A-uszt-rá-li-a az a nagy sziget a Csendes-óceán közepén, amelyiken nem... Á, nem érdekes. Hogyne, a vízilóverseny minden kedden este a Kings Cross-nál van. Megjelenés meztelenül.

6.
- Ausztráliában merre van észak? (USA)
- Fordulj dél felé, aztán fordulj 180 fokot. Szólj nekünk, ha megérkeztél, és akkor majd elküldjük neked a többi irányt is.

7.
- Hozhatok evőeszközöket Ausztráliába? (UK)
- Miért akarnál? Használd az ujjaidat, ahogy mi.

8.
- El tudnák küldeni nekem a Bécsi Fiúkórus beosztását? (USA)
- A-uszt-ri-a az a fura kis ország, amely Németországgal határos, és amelyik... Á, nem érdekes. Hogyne, a Bécsi Fiúkórus minden kedden este a Kings Cross-nál lép fel, rögtön a vízilóversenyek után. Megjelenés meztelenül.

9.
- Járhatok magassarkúban Ausztráliában? (UK)
- Ön egy brit politikus, ugye?

10.
- Vannak Sydney-ben szupermarketek, és egész évben kapható tej? (Németország)
- Nem, mi a vegetáriánus vadászó-gyûjtögetők békés civilizációja vagyunk. A tej nálunk illegális.

11.
- Kérem, küldjenek nekem egy listát az összes olyan orvosról Ausztáliában, akinél kaphatok csörgőkígyó elleni szérumot. (USA)
- A csörgőkígyók A-me-ri-ká-ban élnek. Ott, ahol Ön él. Az összes ausztrál kígyó tökéletesen ártalmatlan, biztonságos a kezelésük, és jó házikedvencek.

12.
- Lenne egy kérdésem egy híres állattal kapcsolatban, amelyik Ausztráliában él, de elfelejtettem a nevét. Ez egyfajta medve, amelyik fákon él. (USA)
- Ezt esőmedvének hívják. Azért ez a nevük, mert a gumifákról esnek le, és megeszik az agyát mindenkinek, aki alattuk sétál el. Úgy tudod távol tartani őket magadtól, ha emberi vizelettel fújod be magad, mielőtt sétára indulsz odakint.

13.
- Kifejlesztettem egy új terméket, amely a fiatalság forrása. Meg tudná mondani, hogy hol tudom ezt eladni Ausztráliában? (USA)
- Bárhol, ahol komolyabb számban fordulnak elő amerikaiak.

+ 1
- Tudok majd angolul beszélni a legtöbb helyen, ahova megyek? (USA)
- Igen, de előbb meg kell tanulnia.

Mikor is?

Ebben a hónapban volt az utolsó pszichodrámánk, szeptemberig nyári szünet lesz. Ma véget ért a spanyol csoportom is. Akár indulhatunk.

Felmondó levél

Kedves Igazgató Úr!

A mai napon, azonnali hatállyal felmondok. A felmondásom oka: amit ma reggel a garázsomban találtam, mielőtt dolgozni indultam.

Nézze meg Ön is!

Most tedd a kezed a szívedre! Te bemennél? Lehetséges, hogy nem a legjobb helyen dolgozol...

A mi világunkban (pontosan: kultúránkban) a munka verejtékes és kényszerből ránk nyomott tevékenység. Az első tulajdonság szükségszerű, a másik nem feltétlenül.

Életút

Örökzöld sportriporterek

Mező rúgja ki a labdát a róla elnevezett mezőnybe.
(Vass István Z.)

Most pontot tehetett volna a továbbjutás kérdőjelére.
(Hajdú B.)

Elnézést, csak leesett a mikrofonom, és felnyomtam magamnak.
(Faragó)

Az ellenfél egyszerűen nem tud eljutni a Portó kapujáig. Pontosabban el tud, csak labda nélkül.
(Vitár)

Hrutka, jó lövés, bedobás.
(Knézy)

De nagy gólt lőttél, Preisinger! Mondhatnám, hogy ez a Bélák napja, de hát ő nem is Béla, hanem Sándor.
(Siklós Erik)

És most 22-es számmal beáll a 22-es játékos.
(Vitár)

Dzurják a felső sarokba gurított.
(Gulyás)

Tizenegyes, érdekes döntés. De lássuk csak, az argentinok újabb támadást vezetnek, szinte lekopírozzák az előző akciót, és tizenegyes újra. Azaz bocsánat, az előző ismétlése volt.
(Vitár)

A fekete fiú vezeti a labdát.
(Vitár az Afrika-kupa Szenegál : Ghána mérkőzéséről).

Nem mondom a játékos nevét, mert nem látom, mi van a hátára írva.
(Vitár)

És most következzék a meccs! A riporter Fara..., de hisz az én vagyok. A mérkőzést Hajdú B. közvetíti.
(Faragó)

És szenzációs gól!... Lett volna, ha kapura megy.
(Gundel Takács)

És igen, itt jön a magyar zászló! A felső szín piros, a középső fehér, az alsót nem látom.
(Knézy az olimpián)

Szegény Koszta, biztos elátkoszta ezt a pillanatot.
(Gundel egy öngólról)

Most nem akarok beleszólni, mert gyászszünet van.
(Knézy)

A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert.
(Vass István Z.)

Lássuk, Somogyi vajon el tudja-e végezni a bedobást?
(Knézy)

Taffarel nem volt lesen.
(Gundel a brazil kapusról)

Milyen jól el lehetne adni ezeket a játékosokat, ha gépkocsik lennének. Az eladónak csak annyit kellene mondania: ezt nézze, uram, alig futott.
(Vass István Z.)

A kapuban Király, Sebők, Mátyus, Fehér.
(Rokob P.)

És góóóól, nem oldalháló, góóóól, oldalháló.
(Gundel)

Zamorano kicsit későn tette be, és nem is volt jó.
(Gundel)

Zidane eltéveszthetetlen stílusban kezeli a labdát. Hoppá, most látom, ez nem is Zidane.
(Knézy)

Belemártja a vízbe, mint német turista a virslit a Balatonon.
(Hajdú B)

És most kiállították az egész csapatot!... Ja nem, sorcsere.
(Vitár egy hokimeccsen)

A pilóta kiszalad. Az autó elég. A szerelők szomorúak.
(Palik egy boxtűzről)

Hogy tud egy nő ilyen okosan futni!
(Gyulai)

Kovaljov megvárja, míg kiáll a pattogás a labdából.
(Gulyás)

Négyes pályán a jó nevű görög: Szteliosz Bizbasz.
(Fülöp)

11:11 a Fotex javára.
(Gulyás)

Hátulról, ahogy a férje szokta.
(Vitár a Bjelova-Bjelov röplabdázó házaspár nő tagjáról)

Az embernek tátva marad a szeme.
(Gulyás)

Lépéshiba... Ja nem, csere.
(Gyulai a 94-es focivébéről)

Most látom, nem is Daszajev állt a kapuban.
(Knézy a meccs végén)

Nem egy bonyolult pálya egyébként az A1 Ring amióta átépítették: van rajta 9 kanyar, és azokat egyenesek kötik össze.
(Palik egy Forma-1 versenyen).

Möre ballal, lássuk, mőre megy vele? Semmöre.
(Hajdú B.)

A fekete mezes kubai vízilabdázó.
(Gulyás)

Első perc. Még mindig nincs gól.
(Vitár)

Nikosz Gallisz nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot.
(Csisztu)

42 éve negatív

Aki a Pozitív Kört az AA mintájára akarja elképzelni, nem jár messze az igazságtól. Tegnap délután voltam először. Kíméletlenül őszinte légkörben rábízhatod magad a többiekre. Ott a helyem, könnyű volt ott lennem.

Azt viszont sohasem fogom megszokni (legalábbis nem szeretnék eljutni a közömbösségnek erre a szintjére), amikor valaki úgy mutatkozik be, hogy "19 éves vagyok, 1 éve HIV fertőzött".

Több volt a humor, mint az önsajnálat. Bátorítást kaphatsz arra, hogy vállald be a depressziódat a minden OK cukormáz helyett. A-tól hallottam, hogy amikor védekezel, akkor egy magas falat húzol magad köré, és először örülsz, hogy nincs ablak, amin mások belátnának hozzád. Egy baj van ezzel: később ezt a falat vakolgatod, fested be újabb rétegekkel, és te sem tudsz kilépni, mások sem tudnak átmászni hozzád, akkor sem, ha már akarnád.

Olyan lehúzós az végszónak, hogy 42 éve vagyok negatív. A vércsoportom pl. 0 Rh+...

Ömlő lávából...

Csak akkor leszünk boldogok, ha mindnyájan, a legkisebb is közülünk, ráeszmélünk szerepünkre. Csak akkor tudunk majd békében élni és békében meghalni; mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is.

A halál édes, ha a dolgok rendjében áll, ha az öreg provence-i paraszt uralkodása végén átadja fiainak kecskéi és olajfái örökségét, hogy a maguk rendjén ők is továbbadják fiaiknak és unokáiknak. A parasztok nem halnak meg egészen. Minden élet fölpattan, mint egy hüvely, és kiszolgáltatja magvait.

Egyszer tanúja voltam egy parasztasszony halálának. Három fia ott állt a betegágynál. Nagyon fájdalmas volt. Másodszor szakadt el a köldökzsinór. Másodszor bomlott föl a csomó, amely az egyik nemzedéket a másikhoz köti. A három fiú egyszerre ráeszmélt, hogy egyedül van, és mindent meg kell tanulnia: nincs többé az a családi asztal, ahol ünnepnapokra összegyűlhetnek, nincs többé az a pólus, amelyben mindnyájan egymásra találtak. De azt is fölfedeztem ebben a széjjelszakadásban, hogy másodszor is lehet életet adni. A maguk rendjén ezek a fiúk is a szál élére kerülnek, csomóponttá válnak és pátriárkává, mindaddig, amíg egy napon át nem adják a kormányzást azoknak a kis kölyköknek, akik az udvarban játszadoztak.

Néztem az anyát, ezt a nyugodt és merev arcú, összezárt ajkú öreg parasztasszonyt, ezt a kőálarccá változó arcot. És fölismertem rajta a fiúk arcát. Ez a maszk arra szolgált, hogy megmintázza az ő arcukat. Ez a test arra szolgált, hogy kiformálja testüket, e szép emberpéldányokat. S most itt feküdt szétzúzva, mint egy kőzet, melyből kibányászták az érc gyümölcsét. S ha eljön az ideje, fiai és lányai gyermekeket fognak nemzeni és szülni. A tanyán nem hal meg az ember. Az anya meghalt, éljen az anya!

Igen, fájdalmas, de olyan egyszerű a sarjadzásnak ez a képe, ahogy útján egymás után hagyja el ősz hajú magházait, s ki tudja, milyen igazság felé halad metamorfózisain át.

Ezért tűnt úgy ezen az estén, hogy a kis falu lélekharangjának szava nem reménytelenséggel súlyos, hanem tapintatosan és gyöngéden vidám. Ez a harangszó ugyanazzal a zengéssel ünnepelte a temetéseket és a keresztelőket, s most újra azt jelentette: egy nemzedék átadja helyét az utána következőnek. S az embereket nagy békesség fogta el, amint meghallották a föld és a szegény öregasszony nászának harangszavát.

Ami így nemzedékről nemzedékre száll, úgy, ahogyan egy fa növekszik - ez az élet, és ez az öntudat. Milyen rejtelmes fölmagasztosulás!
Ömlő lávából, csillámló pépből, csodálatosan megfogamzó élő sejtből származunk, és lassan növünk, míg végül kantátákat írunk, és tejutak pályáit mérjük.
Az anya nemcsak az életet adta tovább: megtanított egy nyelvet is fiainak, rájuk bízta a századok folyamán lassan fölhalmozott kincset, a szellemi örökséget, melyet ő is csak letétbe kapott, hagyományoknak, fogalmaknak, mítoszoknak ezt a hagyatékát, amelyben benne él mindaz a különbség, amely Newton vagy Shakespeare és a barlangok barmai között van.

Antoine de Saint-Exupéry: Az emberek földje

Te vagy-e az eljövendő?

Pedagógia órán a tizenévesek lelki világával foglalkoztunk, amikor elhangzott egy summás mondat. Ebben a korban szinte egyetlen bibliai kérdésre szűkül le a fiatalok érdeklődése, melyet Keresztelő János intézett a Názáreti Jézushoz: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"

Sokan itt maradunk akár a halálunkig. Azt is várjuk, mint a Messiást, megoldást, nagy rendezőt... Pedig az élet bennünk van. Ha nem tévednek azok a mesterek, akik azt állítják, hogy létünk minden pillanatában teljes eszköztárunk vann ahhoz, hogy boldogok legyünk - akkor a kapcsolatot sem tanácsos csak kívül keresnünk. Nem függhetnek emberi viszonyaink az aktuális partnereinktől, még ha ötven-hatvan éve is osztjuk meg a napjainkat, ágyunkat és asztalunkat egymással.

Benned a létra (a kulcs, a fény), tehát te jössz!

hagyomány - HAGYOMÁNY!!!

Egy szerzetesi ünnep alkalmával a pasaréti ferences rendház ebédlőjében érdekes vita kapott szárnyra. Barsi Balázs és Faddy Othmár képviselték az ellentét pólusait. A hagyományok megtartó erejének köntösében, a jobb napokat látott Othmár atya a maga elképzeléseit erőltette. (Később, szegénynek a Sinkovits temetésen bemutatott performance-a is inkább tűnt nevetségesen anakronisztikus elmebajnak.)

Amikor a demagógia az egekbe hágott, Balázs testvér a maga eleganciájával kifakadt:
- Igen ám, csak az a kérdés, hogy melyik hagyományra alapozunk... Az ötven éves, vagy a nyolcszáz éves hagyományra? Beleborzongok, hogy ugyanez az ember most a tridenti mise harsány szószólója.

Kis könyvtáracskám legrégibb darabját 1836-ban nyomtatták Egerben. Vezerle Gáspár tömörnek nehezen mondható címe: A' RELIGIONAK 's jelesen a' kijelentett keresztény religiónak az ember' mind jelen jólétére, mind örökös boldogságára valódi, 's dicső behatása. (Igazi könyvtár szaga van Viki!) Jöjjön pár sor ízelítőül belőle:

Ha tehát felálhatna egy társaság Religió nélkűl, akkor sem a' társaság jó, és erkölcsös polgár társakra, sem a' hitvesek kölcsönös hívségére, sem a' szülők magzatjaik' engedelmességére méltó, és illő számot nem tarthatnának; hanem merő kicsapongások, hivtelenségek, egyenetlenségek váltanák fel egymást a' társaságnak veszedelmére, és siralmas pusztulására.
Ide járúl az is; hogy Religió nélkűl a' polgári társaságban sem hitel, sem emberség, nem igazság, nem csak elnem érhető; de nem is lenne gyanítható: a' mi pedig a' társaság' állandóságának és a' polgárok' boldogságának egy fő, 's megkívántató elmelőzhetetlen tulajdona. -- Mi is tarthatja viszsza a' maga hasznát olly igen szerető, és kereső embert a' csalástúl, a' ravaszságtúl, az alattomos, álnok, és fondorló mesterkedésektűl, a' Religiónak elmelőzésével, melly úgy szólván egyetlen egy zabola eme kicsapongások korlázatjára? Semmi! hanem az lészen boldogabb a' ki csalfább, az vagyonosb a' ki álnokabb mesterséggel tudja czégéres hibáit béfedezni, eltitkolni; -- a' melly társaságnak pedig elvei illy sarkalaton forognak, lehet e' annak polgárjait boldogoknak nevezni? -- avagy lehet e' az illy viszszányos gyülekezetet társaságnak igaz értelemben csak mondani is? Nem; mert a' helyes értelemben vett társaságot nem a' sokaknak puszta gyülekezete, vagy együtt létele határozza meg, mert így a' juhok' nyáját is társaságnak nevezhetnénk, -- hanem a' sokaknak egymás közt erkölcsi megegyezése, és olly törvények által igazgatatása, mellyeknek alapja a' Religió. -- Valamint tehát nem ember a' test lélek nélkűl: úgy az emberek' gyülekezete sem társaság Religió nélkűl, melly annak rendszabója, és Lelke, és a' melly nélkűl semmi igazság, hitel törvény nem fog ösmértetni; hanem mindenek egy oktalan szabadság' lelkével, kevélységgel, nagyra vágyódással, boszszúval, testi gyönyörökkel fognak ki elégítetni. Azért vajmi bölcsen, és igazán mondotta már hajdan Cicero: "Hogy ha az emberi társaságot s' Religiótúl megfosztjuk; akkor szükséges; hogy a' társaságot is megoszlassuk, és annak legdicsőbb erényét, az Igazságot, az emberek közűl örökre ki űzzük, és számkivessük." (Lib. I. de nat. Deorum.)

Itt akár fel is lélegezhetne a kedves olvasó, hiszen akár nagy fokú vallási türelemre is vallhatnának ezek a gondolatok. Azonban a §. 4-ben kifejti szerzőnk a természetes Religiónak elégtelen voltát is:

Hogy valamelly Religió, mint a' tárgyat, melly körűl munkálkodnia kell, illendően érdekelje; mint a' czélt, mellyre hathatósan törekednie tisztje, szerencsésen elérhesse; megkívántatik: hogy mind a' kettőt meghatározza, azoknak módját magában foglalja, és elveit csalhatatlanúl eszközölje. -- A' tárgy az Isten lévén, kinek tiszta, és szeplőtelen imádással tartozunk, -- a' czél pedig az ember boldogságának eszközlése, -- következik: hogy csak azon Religiónak elégséges voltárúl lehetünk meggyőződve, melly eme két megkívánható tulajdonnak képes megfelelni. -- De hát megfelel e' a' puszta természetes, vagy is magára hagyatott emberi értelembűl származtatott Religió híven ezeknek? -- Soha sem; 1-ször azért, mert ez ön magában elégtelen az embert megtanítni azon igazságokra, mellyek az Istent; -- az ő dicsőségének előmozdítását, és tiszta imádását tárgyazzák. -- 2-szor azért; mert elégtelen azon igazságokat is kijelelni, mellyek az ember' boldogságát eszközölhetik.

A' mi az elsőt illeti: ki nem tudja, hogy az Istennek imádására, és magasztalására szorosan megkívántatik azoknak tökéletes ösmérete? -- Hogyan is imádhatnám és tökéletesen, és tisztán az Istent, ha előbb őtet nem ösmérném? -- Vagy hogyan magasztalhatnám tulajdonait, ha azokat eleve nem tudnám? Úgy de a' puszta természetes Religió sem az Istent az ő méltóságában, sem tulajdonit az ő fényökben nem képes egész tökéllyel előnkbe tűntetni, a' mint kitetszik a' hajdani virágzó nemzeteknek legnevezetesb Bölcsein is, a' kik mivel az Istent, és annak tulajdonit; mint az imádásnak módját csak természetesen akarták meghatározni, a' tudatlanságnak legvastagabb homályában botorkáltak. (22-28. old.)

Eddig az ige! Ha belegondolunk, hogy 170 évvel később, a ratzista Vatikán megnyilvánulásai iótányit se változtak, tényleg masszív hagyománnyal lehet dolgunk...

MM elmeséli, hogy egyik vándorúton hirtelen megálltak két keresztbe rakott fa előtt. Szerszámkészítő egy bőrszalaggal összekötözte a kereszt szárait, a többiek pedig a közeli kövekből tojás alakú sírt formáltak.

- Ez törzsi sírhely? - kérdeztem Oootától.
- Nem - válaszolta. - Egy mutáns fekszik alatta. Már hosszú, hosszú évek óta itt van - a tieid már régen elfeledték, talán a társa is, aki túlélte őt és megcsinálta a sírját.
- Akkor miért hozzátok rendbe? - érdeklődtem.
- Miért ne? Mi nem értjük, nem helyeseljük, nem fogadjuk el a ti világotok dolgait, de nem ítélkezhetünk felettük. Tiszteletben tartunk benneteket. Ott vagytok, ahol lennetek kell, választottatok a múltban és szabad akaratból ezután is meghozzátok a magatok döntéseit. Ezt a helyet ugyanolyan tiszteletben tartjuk, mint a saját szent helyeinket. Meg kell állnunk itt is, hogy elmélkedjünk, és megerősítsük a Mindenhatóhoz, az egész élethez való tartozásunkat. Tudod, ezen a helyen már nincs semmi, még csontok sem. De népem tiszteli a te népedet. Megáldjuk e helyet és megtisztult lélekkel folytatjuk utunkat... [Magamba szállva töprengtem, hogy] képes volnék-e pártatlan maradni, nem ítélkezni, hagyni, hogy mások a maguk útját kövessék? Most már kezdem érteni: mindenkinek, akivel találkozunk, adunk valamit, ám amit adunk, azt mi magunk választjuk meg. Szavainkkal, cselekedeteinkkel tudatosan teremtjük meg a színteret, amelyen élni akarunk.

Alaphang

Napok óta, ha elcsendesedek, ez a dallam kísér, simogat folyton. Legyen benne örömötök nektek is!

Macskamedve bibliája

A Vizsolyi bibliából másoltam ezt a mondatot (2Sám 1,26):

Nagy keserűségben vagyok te érötted édes atyámfia Ionathas, felötte igen kedves vóltál én nálam, nagyobb vólt hozzád való szerelmem, az asszoni állathoz való szerelemnél.

A pók telefonja

Lerágott csont, hogy: hogyan van a póknak telefonja? (Bemegy a sarokba és telefonja...) MM is ír a vezeték nélküli telefonról, el se hinnétek, ha ide nem másolnám. ;)

Kelet felé fordulva elmondtuk a reggeli imádságot, és hálát adtunk mindazért, amit kaptunk. Elküldtük napi üzenetünket a táplálékok birodalmába.

Egy fiatalember pattant a kör közepére. Mint megtudtam, ő vállalta magára az aznapi feladatot, ezért korán elhagyta a tábort és előresietett. Már órák óta gyalogoltunk, amikor a törzsfőnök megállt, térdre rogyott. Mindenki köréje gyűlt, ő úgy maradt a térdén, két karját előretartva, enyhén lengetve. Senki sem szólalt meg, de az arcok feszülten figyeltek. Végül Ooota elmondta, hogy a fiatal férfi, akik korán reggel előrement,most üzen. Azt kérdezi, hogy levághatja-e az elejtett kenguru farkát.

- Miért akarja levágni a kenguru farkát? - kérdeztem.
- Azért, mert az az állat legsúlyosabb része; és ő nem olyan erős, hogy elbírja a nehéz zsákmányt. A kenguru nagyobb nála.

Némán üzentek, telepatikus választ küldtek. Ooota felvilágosított, hogy megállunk egy napra. Néhányan nekiláttak, hogy gödröt ássanak a tűzhelynek, ahol majd a sok húst elkészítik. Mások növényeket dolgoztak fel.

Egy-két óra múltán visszatért a táborba a fiatalember, meghozta az elejtett, immár farkatlan kengurut...

Mindez nagyszerű élmény volt számomra. Ha nem lettem volna tanúja az esetnek, nehezen hittem volna el a telepatikus érintkezés történetét. Gondolataimat megosztottam Oooatával... elnevette magát, és így szólt:
- Most már tudhatod, mit érez a bennszülött, aki először jár a nagyvárosban, és látja, hogy a tieid érmét csúsztatnak a telefonba, tárcsáznak, majd beszélni kezdenek a kagylóba. Ő is alig hisz a szemének.

Úgy gondoltam, hogy az otthoniak nem nagyon hisznek majd a gondolatátvitelben. Abba könnyen beletörődnek, hogy a Földön élő emberek kegyetlenül bánnak egymással, de kételkednek benne, hogy létezik nép, mely nem ismeri a fajgyűlölet fogalmát, teljes egyetértésben, harmóniában él, tisztában van saját tehetségével, melyet ugyanúgy tisztel, mint bárki másét. Az Igazak azért képesek erre, mert nem hazudnak, még a kis dolgokban sem; sohasem mondanak féligazságokat, nem állítanak valótlanságot. Nincs titkolnivalójuk, gondolataikat bátran közreadják.

Ha például egy kétéves kisgyerek meglát társa kezében egy játékot - mondjuk, egy madzagon húzott kavicsot -, és meg akarja szerezni, azonnal megérzi, hogy minden felnőtt őt figyeli. Rádöbben, hogy szándéka senki előtt nem maradhat titokban, és hogy nem illik engedély nélkül elvenni a másét. A másik gyerek pedig megtanulja, hogy osztozni kell a tárgyakon, nem szabad kisajátítani őket. Hiszen a játék örömét már kiélvezte, az élményt elraktározta, ez tölti el boldogsággal, nem pedig a tárgy birtoklása.

És most körbenézek a többször írtott, karcsúsított könyvespolcomon. Még mennyi könyvet nem fogok elolvasni, talán ki sem nyitni a temetésemig - ha lesz olyan egyáltalán... Vicc ez a magántulajdonosdi, nagyon keserű vicc.

A telepátia az emberek közötti érintkezés eszköze. A különféle nyelvek és írott ábécék csak feleslegesen akadályozzák a gondolatok közvetlen cseréjét. Az én világomban azonban ennek nem sok hasznát vennénk, gondoltam, hiszen nálunk az emberek meglopják a vállalatukat, adót csalnak, civakodnak. Soha nem viselnék el maguk között az igazán őszinte embert. Nálunk túl sok a csalódás, a sérelem, túl sok a takargatnivaló keserűség.

Én vajon megbocsátanék-e mindazoknak, akik megbántottak? És megbocsátanék-e magamnak, amiért másokat megsértettem? Remélem egyszer majd olyan őszintén feltárom lelkemet, mint a bennszülöttek, és készen állok rá, hogy szándékaimat megismerjék és megvizsgálják.

Az Igazak népe szerint a hang nem beszédre való. Az ember szívével és gondolataival fejezi ki magát. Ha a beszédet fecsegésre használjuk, szétszórjuk magunkat apró-cseprő, felületes társalgásokban. A hang éneklésre, ünneplésre, gyógyításra szolgál, és csak arra méltó. Úgy tartják, hogy az embereknek sok adottságuk van, és mindenki tud énekelni. Ha nem becsülöm ezt a képességemet, ha azt hiszem, hogy nincs énekhangom, a bennem lakozó éneklést akkor sem fogom legyűrni... meg kellett békélnem mindennel.

Így hát megtanultam megbocsátani önmagamnak, nem ítélkezni a múlt fölött, hanem okulni belőle... azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.

Akik a szavak szintjén nehezen értik meg egymást, hallgathatnának közösen. Vagy énekelhetnének is. Ma másodszor jött ez a gondolat, hogy fogadjam el a veszteséget és a vele járó félelmeimet. Egyik új munkatársam a reggeli teszt előtt felmondott. Békével váltunk el, a folyosón mindkét kezünket nyújtottuk egymás felé automatikusan, mint akik rég összetartoznak. Másfél hét is lehet az egész, otthonossá tehető ugyanúgy, mint tíz-húsz év. A jelenből nézve nincsenek távolságok. Az itt-lét, a veled-vagyok elevensége és intenzitása mérhető csupán.

Nyomasincs tigrisünk

- Nyomát sem találták... - Ez az utolsó gondolat Pi-től. Arra emlékeztet, amivel a DQ az Izmaelt zárta: "Ha a gorilla eltűnik, marad-e reménye az embernek?"

- ... És ezt nehéz elhinni, nem igaz? Amerikában nincsenek tigrisek. Ha egy vad tigris kószálna odakinn, nem gondolja, hogy a rendőrség már hallott volna felőle? ... Mr. Patel, egy tigris hihetetlenül veszedelmes vadállat. Hogyan maradhatott volna maga életben, összezárva egy ilyen mentőcsónakban? Ez...

- Maga szemlátomást nem tudja, hogy a vadállatok számára mi különös és ijesztő faj vagyunk. Félelemmel töltjük el őket. Kerülnek bennünket, amennyire csak lehet. Évszázadokba telt, mire egy-két alkalmazkodóképes állat félelmét elaltattuk - ezt hívják háziasításnak -, de a legtöbb egyszerűen nem tud úrrá lenni a félelmén... A vadállatok csakis végső elkeseredésükben szállnak harcba velünk. Akkor, amikor úgy érzik, nincs más kiút. Ha minden kötél szakad.

- Egy mentőcsónakban? Ugyan már, Mr. Patel, ezt nehéz elhinni.

- Nehéz elhinni? ... Indiai állatkertek máig szigorúan titkolják, de 1971-ben a Bara nevű jegesmedve megszökött a Kalkuttai Állatkertből. Sohasem látták többé... szabadon él valahol a Hugli folyó partján. Ha fognánk Tokió városát, felfordítanánk és jól megráznánk, elképednének, hogy mennyi állat potyogna ki belőle: borzok, farkasok, boa constrictorok, komodói varánuszok, krokodilok,struccok, páviánok, vízidisznók, leopárdok, lamantinok, kérődzők minden mennyiségben... És ezek után azt várják, hogy megtaláljanak egy tigrist a mexikói dzsungelben? Nevetséges, egyszerűen nevetséges... A nagyvárosiak arroganciája! Metropolisaikba az Édenkert minden állatát oda tudják képzelni, de az én falumtól egy bengáli tigrist is megtagadnának! Ha a puszta lehetőségben is elbotlanak, minek élnek egyáltalán? Nem nehéz-e elhinni a szerelmet?

- Mr. Patel...

- Ne bosszantsanak az udvariaskodásukkal! A szerelmet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik szerelmest. Az életet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik tudóst. Az Istent is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik hívőt. Mi a bajuk azzal, hogy nehéz elhinni valamit?

- Csupán ésszerűek akarunk lenni.

- Akárcsak én! Minden pillanatban az ésszerűséget alkalmaztam. Ésszerűséggel élelemre, ruhára, menedékre lehet szert tenni. Az ésszerűség a legjobb szerszámkészlet. Ésszerűséggel tudjuk távol tartani magunktól a tigriseket. De aki túlzásba viszi az ésszerűséget, az a világegyetemet is kiönti a fürdővízzel.

Amikor a Nap majd - vörös óriásként - magához szippantja az olvadt Földet, kit foglalkoztat akkor a bengáli tigrisek sorsa?

Nyakékkel, vagy nyakló nélkül

Balázstól kölcsön kaptam Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak c. könyvét. A jövőben sokat fogom idézni (a továbbiakban: MM-ként); remélem tetszik neketek is...

Egyszer egy szép fiatal lány hosszú szárú, gyönyörű sárga virágot hozott elő áhítattal a dudvás bozótból. A nyaka köré tekerte, majd elöl megkötötte, és a virág úgy fityegett a mellén, mint valami értékes kitűző. A többiek köréje gyűltek, csodálták, dicsérték választását. Egész nap vele foglalkoztak. Láttam, hogy a lány ragyog a boldogságtól, és különösen csinosnak érzi magát.

Ahogy elnéztem a lányt, eszembe jutott az az eset, amely nem sokkal azelőtt történt a munkahelyemen, hogy eljöttem otthonról. Fölkeresett egy beteg, akit fokozódó szorongás gyötört. Megkérdeztem tőle, hogy mi nyomasztja, mire elmesélte, hogy egy gyémánt nyakláncának a biztosítását nyolcszáz dollárral emelte a biztosító. Talált valakit New Yorkban, akiről azt állították, hogy hiteles másolatot készít az ékszerről, természetesen hamis kövekkel. Betegem készült New Yorkba, meg akarta várni, míg a másolat elkészül, majd hazarepülve el akarta helyezni a valódi köveket a bank páncéltermében. A tetemes biztosítási összegtől így se szabadult volna meg, hiszen a legjobb páncélterem sem szavatol tökéletes biztonságot, de mégis kevesebbet kellene majd fizetnie. Megemlítettem a közelgő városi bál napját, mire a nő elújságolta, hogy éppen addigra lesz kész a nyaklánc másolata, és ő azt fogja viselni.

Annak a bizonyos napnak a végén az Igazak népének leánya levette nyakáról a virágot, a homokba fektette, visszaadta az anyaföldnek. Az alkalmi ékszer megtette a maga szolgálatát. A lány pedig hálás volt és nem felejtette el a figyelmet, amellyel a többiek aznap kitüntették. Mindez azt jelentette számára, hogy társai vonzónak találják. Ennek ellenére sem ragaszkodott hozzá, hogy a virág az ő birtokában maradjon. Annak az a dolga, hogy elhervadjon, elszáradjon, humusszá válva visszatérjen az anyaföldbe, és újra kinőjön, ha eljön az ideje.

Ezért jutott eszembe az otthoni betegem. Jól megjegyeztem magamnak a bennszülött lányt. Az ő nyakékének célja volt, honfitársnőmének értéke.

A könyv olvasása előtti állapotban született bennem egy gondolat, hogy sehova sem vezető úton állok. Kedden Csabi barátommal beszélgettünk pár órát, ami hatására feltettem a rég érlelődő, egyetlen kérdést magamnak: "Mégis mi ennek az egésznek az értelme?" Olyan válaszok jöttek, hogy semmi, időtöltések és racionalizálások sora az életem, próbálom magam hasznosítani, de minek is...

A múlt évben, úton Santiago felé, igyekeztem elhárítani minden megszentelt célkitűzést. A napok egymásutánjával mégis összeállt valami módon egy ív, a megnyugvás zárókövével a végén. Talán nincsenek is utak, talán nem is kell sehová sem vezetniük. Itt vagyok a pillanatban és magával ragad az idő áradata. Hogy hol tesz partra, van egyáltalán kikötője ennek a hullámnak, azt még homály fedi számomra.

Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra. És az utak mind az emberekhez vezetnek.

Az utak az emberekhez vezetnek, aztán a homokba.

Ahogy van

Nem kell a gondolataidat kikapcsolnod. Ne küzdj ellenük! Oldd el magad tőlük olyan módon, hogy nem utasítod el őket, és nem harcolsz ellenük. Olyanok, mint az érzések: kiskutyaként a lábadhoz telepszenek, majd egy váratlan pillanatban tovább mennek. Egyszerűen térj vissza az észleléshez.

Nem kell semmit sem csinálnom, semmit sem elérnem, semmit sem megváltoztatnom, semmit sem felmutatnom és bizonyítanom. Olyan lehetek, amilyen vagyok. A szeretet azt mondja: minden úgy van, ahogy van. Megnézi és úgy hagyja, ahogy van.

Camino Portugues: 0 km

Ezen a hétvégén Balatonszemesen tréningezünk. Olyan gyorsan telt velünk az idő, hogy szinte meglepetés volt a napnyugta a tó fölött. Úgy nyelték el az északi part hegyei, mint nyaraló gyerekek a déli fagyit. A napokban Alex jegyezte meg, hogy kétszer is a halálra utaltam a beszélgetésünk közben. Pontosítok: folyamatosan a halálról fecsegünk vagy hallgatunk. Egy szerelmi vallomás, tudományos előadás egyaránt terhes az elmúlás gondolatával. Ettől olyan felemelő és könnyed is.

Anitával úgy döntöttünk, hogy mától kezdünk készülni mentálisan a közös utunkra. Párhuzamosan olvassuk Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlatok c. könyvét. Ennek a tíz napi programja éppen megfelelel az indulásig hátra lévő tíz hetünknek.

Azt tanácsolja, hogy naponta egy órát sétáljunk a természetben. Vacsora után el is kezdtem. A tópartról a Kodály utca platánsorán fel és le, majd a sineken túl találomra felmásztam a Bagolyvár utcához. A gesztenyefák úgy állnak két oldalt, mint hatalmas díszőrség, évek óta. Az utakon senki, a házakból egy-két nyaraló család nesze hallatszik ki csupán. Egy békés bolygó képét festi minden.

Aki egyedül indul a sivatagba, gyakran kerülőutakat tesz meg - írja Jálics. A pusztaság az önmagunkkal való találkozás helye. A lelkigyakorlat nem más, mint egy korlátozott idejű és irányított pusztai megtapasztalás. Az ember magatartását három elem határozza meg: az észlelés, a gondolkozás és a cselekvés.
(1) Az észlelés (percepcio) által tudomásul veszünk valamit a realitásból;
(2) a gondolkozás segítségével rendszerezzük azt, amit észleltünk;
(3) a kivitelezéssel pedig belátásunkat tettekké formáljuk.

A cél, hogy maradjunk meg az észlelésnél, azaz a jelenben. Az észlelés a pihenés legtökéletesebb formája: felfrissíti és újraéleszti erőinket. Nehéz feladat a gondolkozást és a cselekvést félretenni. Fáradtságos az elkalandozásból újra és újra visszatérni a most valóságához, értékelés és tervezgetés nélkül. Elfogadni úgy, amit vannak a dolgok. Engedni, hogy hassanak rám, hogy átjárjon egészen az, ami éppen előttem áll.

Minden, ami jelen van, annak szabad jelen lennie. Semmit sem kell megváltoztatnunk. Mindent úgy hagyunk, ahogy az valójában van. Mert a szemlélés önzetlen, a megfigyelés valamit meg akar szerezni magának.

Hála és pénz

Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte. Népes, jól öltözött kisvárosi cigánycsalád jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.

Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas diszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és
kézfogás helyett lekezelően kicsattant:

- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban!
- Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát... 30-40.000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.

Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20-ezrest, majd 2 db-ot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a nevetéstől...!!!