Ezen a hétvégén Balatonszemesen tréningezünk. Olyan gyorsan telt velünk az idő, hogy szinte meglepetés volt a napnyugta a tó fölött. Úgy nyelték el az északi part hegyei, mint nyaraló gyerekek a déli fagyit. A napokban Alex jegyezte meg, hogy kétszer is a halálra utaltam a beszélgetésünk közben. Pontosítok: folyamatosan a halálról fecsegünk vagy hallgatunk. Egy szerelmi vallomás, tudományos előadás egyaránt terhes az elmúlás gondolatával. Ettől olyan felemelő és könnyed is.
Anitával úgy döntöttünk, hogy mától kezdünk készülni mentálisan a közös utunkra. Párhuzamosan olvassuk Jálics Ferenc Szemlélődő lelkigyakorlatok c. könyvét. Ennek a tíz napi programja éppen megfelelel az indulásig hátra lévő tíz hetünknek.
Azt tanácsolja, hogy naponta egy órát sétáljunk a természetben. Vacsora után el is kezdtem. A tópartról a Kodály utca platánsorán fel és le, majd a sineken túl találomra felmásztam a Bagolyvár utcához. A gesztenyefák úgy állnak két oldalt, mint hatalmas díszőrség, évek óta. Az utakon senki, a házakból egy-két nyaraló család nesze hallatszik ki csupán. Egy békés bolygó képét festi minden.
Aki egyedül indul a sivatagba, gyakran kerülőutakat tesz meg - írja Jálics. A pusztaság az önmagunkkal való találkozás helye. A lelkigyakorlat nem más, mint egy korlátozott idejű és irányított pusztai megtapasztalás. Az ember magatartását három elem határozza meg: az észlelés, a gondolkozás és a cselekvés.
(1) Az észlelés (percepcio) által tudomásul veszünk valamit a realitásból;
(2) a gondolkozás segítségével rendszerezzük azt, amit észleltünk;
(3) a kivitelezéssel pedig belátásunkat tettekké formáljuk.
A cél, hogy maradjunk meg az észlelésnél, azaz a jelenben. Az észlelés a pihenés legtökéletesebb formája: felfrissíti és újraéleszti erőinket. Nehéz feladat a gondolkozást és a cselekvést félretenni. Fáradtságos az elkalandozásból újra és újra visszatérni a most valóságához, értékelés és tervezgetés nélkül. Elfogadni úgy, amit vannak a dolgok. Engedni, hogy hassanak rám, hogy átjárjon egészen az, ami éppen előttem áll.
Minden, ami jelen van, annak szabad jelen lennie. Semmit sem kell megváltoztatnunk. Mindent úgy hagyunk, ahogy az valójában van. Mert a szemlélés önzetlen, a megfigyelés valamit meg akar szerezni magának.
1 megjegyzés:
Anélkül, hogy lelombozni akarnálak: vajon miért gondolom azt, hogy a kognitív kiértékelés nélküli észlelésnek több köze van az Elvevő kultúrában megszületett spirituális spekulációkhoz, mint a pszichológiai realitáshoz?
Megjegyzés küldése