2009. július 6., hétfő

Veszett nyél fejszéje

P. Nemeshegyi egyik (Janpánban forgatott) portréfilmjében arról mesélt, hogy milyen szép ebben a kultúrában, amikor a régi tárgyakat becsben tartják. Például egy kiszolgált fejszét nem dobnak el, hanem megbecsült helyen őrzik, elmlékezve annak a szolgálataira. Elgondoltam, hogy a jelenlegi ember-fejsze helyzet hová tarthat majd a jövőben, ha minden gazda raktározza a használaton kívüli eszközét. Nem is beszélve a kiszolgált óceánjárókról, amiket rabszolgamunkával, rabszolgabérért és hihetetlenül veszélyes körülmények között bontanak valamelyik indiai öbölben.

Az emberiség létszáma évente közel nyolcvan millióval nő. Csupán csak a mai, egyetlen napon (!) több embercsecsemő születik, mint amennyi az összes emberszabású fajok (csimpánz, gorilla, orangután, gibbon, bonobo) együttes teljes létszáma a Földön. (Az előrejelzések szerint ezek a nagy majmok két évtizeden belül mind teljesen eltűnnek a vadvilágból. A szaporodó emberiség egyszerűen megeszi őket, erdőiket pedig kivágják, felégetik, hogy emberi élelmet termesszenek a helyén.) Az ökolábnyomunk túlterheli a Földet, s a túlterhelés évente kb. 1 %-kal nő. Emiatt fogynak létalapjaink: az erdők, a talaj, a víz, az élővilág.

Nem lesz itt se nyél, se fejsze. Üdvözölnénk a "kőkorszakban"! (Ha értenénk hozzá.)

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Egy ideig reménykedtem, hogy ha mi sikeresen kipusztítjuk magunkat, akkor a bonobó kaphat esélyt. Már nem reménykedem: valószínűleg hamarabb irtjuk ki a bonobót, mint saját magunkat:(
(Amúgy a gibbont lefokozták, már nem számít emberszabásúnak.)