Rudi: szia!
Maxi: szia, kis türelmed kérem
Maxi [kb. negyed óra elteltével]: itt is vagyok
Rudi: ez gyors volt...
Maxi: ?
Rudi: mi a mai programod?
Maxi: nem leszek gép előtt
Rudi: pozitívan is meg tudod fogalmazni a tervedet?
Maxi: nagyon sokat ülök itthon
Rudi: ?
Maxi: ?
Az MSN világában tett pár napos kirándulásom csöppet sem lelkesítő. Képzeld el, hogy 5-6 személy ül előtted egy széles padon, te pedig futkározol egyiktől a másikig. Néha oda dobsz egy mosolyt, vagy egy fél mondatot nekik. Talán a győztesnek már meg is hallgatod a monológját és kapcsolódsz hozzá. (Na, ez az, ami nem működtethető egy személyes találkozásban; talán ezért is fáznak annyira tőle.) Ebben a virtuális játékban sem befutó, sem induló nem kívánok lenni.
Olyan nyitott témákat, mint hogy "Mesélj a családodról!", vagy "Milyen érdekes könyvet olvastál mostanában?", esteleg "Milyen kérdés foglalkoztat éppen?" messze kerülni kell. Rövid sorok, gyors kattintgatás oda-vissza. Adatok tükröződnek vissza a soraidra válaszként, nem gondolatok.
Az első Kispál zeném rímel erre az állapotra leginkább:
A teljes szövegből a refrén különösen:
Emese, most már indul a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Hogy meg vagy bolondulva,
S holnap ne gyere újra,
Ne gyere újra!
Ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy "Miért nem ismerkedsz neten?" - egy jól irányzott zsiráf-rúgással vágnám a sarokba...
2 megjegyzés:
"Ne fűrészelj fűrészport!" -nagyon tetszik, meg az ilyen személyes bejegyzések.
Én szeretem az MSN-t, pl. Kajszitomival rendszeresen csevegünk, persze munkaidőben. Otthon én sem használom. A Skype viszont jobb, mert bagóért lehet telefonálni (telefonszámot hívni)...
Ha adsz még esélyt az MSN-nek, akkor vegyél fel (a címem: vezetéknevem_keresztnevem@msn.com)!
Igen, azt hiszem jobb lesz, ha inkább ismerősökkel fogok itt kommunikálni. :)
Megjegyzés küldése