A szombati EMK tréningen foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy a zsiráf egy önző állat. Nem nyári mikulás, nem jókodik senkivel sem. Csak a saját szempontjából szeretne másként viselkedni, hogy ezáltal a környezete is harmóniában legyen.
Van értékrendje, amit nem akar a másikra ráerőltetni, szabadon szeretne társulni hozzá. Nem totális relativizmust hirdet, a maga értékei mellett határozottan kiáll.
Kijelenthetjük-e, hogy az élet, vagy az emberi élet abszolút érték? A várandós nő vagy a magzat élete az előbbre való? És mi lesz az özvegyen hagyott férjével, az árván hagyott idősebb gyermekeivel, ha a szülés az anya életébe kerül?
A prezentációban szerepelő mondatot az alábbiak szerint cseréltem le:
"Az élet védelme érdekében a zsiráf oltalmazó erőt vehet igénybe." - helyébe az lépett, hogy "Az értékei védelmében a zsiráf oltalmazó erőt vehet igénybe."
Ha ez történetesen valaki túlélése, akkor azt is választhatja. Ha ez valaki meg nem születése, akkor pedig azt. Nincs recept, csak tendenciák vannak. Az én vezérem bensőmből vezérel... (József Attila: Levegőt!)
1 megjegyzés:
Jessz!
Megjegyzés küldése