Látlak téged! - zsiráfbogár

A kritikákat utólag lapozgatva nem lepődöm meg nagyon, hogy a számomra is tálcán kínált mondatot többen címmé tették előttem. "Látlak téged!" - mondják a Na'vik, amikor találkoznak. Nekik a látás többet jelent: belelátnak a lelkedbe, és azt üdvözlik, amit így érzékelnek. Tegnap néztem meg az Avatart, az EMK képzés után. Most keverednek a két esemény szálai, ébredés óta egyre intenzívebben.

Talán annyira szükségszerű, hogy egy meghagyó törzset a Pandora bolygóra képzeljünk el, amint amennyire DQ műveiben az a fordulat, hogy egy gorilla szóljon a homo sapiens sapiens fejéhez. Mert az üzenet nehezen emészthető, súlyos. Lehetne harmóniában élni a világunkkal. Apámat még a gazda barátsága fűzte a télen levágott disznónkhoz, én már csak műanyag csomagolásban dobom a bevásárlókosaramba. Nagyszüleim még használtak maguk szőtte ruhákat, én legfeljebb a turkáló olcsóságán örvendezem. Cameron tovább néz: lehetne együtt lélegezni a világgal, elfogadni, hogy egyik faj sem áll a többiek fölött. Megélni az egységet az őseinkkel, a múltat és a jövőt egyaránt magunkhoz ölelhetnénk, ha... Jó, hogy így engedi ki a nézőt a teremből, ezzel a "ha"-val terhelten.

Látom magam a szemeiden keresztül
Élet az életben a fellegekben
A te életed fényt mutat a paradicsomba

A "Látlak!" azért is rezonálhatott bennem tegnap este, mert a tréningen többször átismételtük azt az elemet, hogy az EMK első lépésben és végeredményként IS, kizárólag kapcsolódni szeretne. Hogy lássam a társam igazi mozgatórugóit, értsem a helyzetét, ahonnan beszél, cselekszik és álmokat sző. Ha létrejött ez e bensőséges és mély találkozás, akkor együtt indulhatunk megoldani a felmerült problémát, amennyiben létezik még egyáltalán. Micsoda paradicsomi állapot lenne igazán és valóságosan látni egymást. Aki a maszkok és színfalak mögött felfedezésre és simogatásra vár. Együtt lenni a társunkkal (ott és olyan formában) ahol és ameddig szüksége van ránk.

Felmerült egy kérdés: van-e valami ügyes fordulat, egy frappánsan megfogalmazott "zsiráfbogár", amivel elgondolkoztathatjuk azokat a partnereinket, akik látványosan nem kívánnak bevonódni, találkozni velünk. Elültethetünk egy kis bogarat (magot) a számára, ami majd idővel alkalmassá formálja őt is, hogy nyisson felénk? Azt gondolom, hogy a titok a szemünkben van. Abban az eleven tűzben, ami szavak nélkül is azt üzeni: én itt állok a határon. Nem fogok rád rontani hívatlanul; türelmesen várok arra a percre, amikor te nyitsz kaput. Az éber várakozásom - hogy frissen tartom a lelkem az ünnepig -, a legszebb zsiráfbogár. Talán egyben azt is üzeni, hogy nem vagyunk erre a világra valók. Mi egy boldogabb, békésebb planétáról érkeztünk, és ezt bolygót magunkban hordozzuk, akár merre járunk.