Ljudmila levele

A Daniel Stein, tolmács minden fejezete Ulickaja egy-egy levelével zárul. Az utolsó talán a legünnepélyesebb, amibe beleírja egész szívét. Pár bekezdés a kereszténység elemzésével kapcsolatban született.

...olyan fojtogató, olyan émelyítő a kereszténység.

Jó nektek, ateistáknak. Az egyetlen mérce - az ember saját lelkiismerete. A ti katolikus Itáliátokban az egyház mindig győzedelmes. Továbbá, nincs mit tenni, Nyugaton az egyház mindig a kultúrával olvad össze, Oroszországban viszont a kultúranélküliséggel... Oroszországban az egyház sokkal inkább kötődik a primitív pogánysághoz.

Szegény kereszténység! A kereszténység csak szegény lehet. Az összes diadalmas egyház, akár nyugati, akár keleti: Krisztus teljes tagadása. És ez ellen nincs apelláta. Vagy tán az Embernek Fia az elnyűtt sarujában, a szegényes gúnyájában befogadta volna köreibe ezt a kapzsi és cinikus, bizantinus udvaroncbandát, akik ma az egyházi elitet alkotják? ...

Ezek állandóan anatémáznak, kiközösítik egymást, leleplezik a másik helytelen "hitvallását". Daniel viszont egész életében egyetlen, egyszerű gondolatot követett: higgyetek, ahogy akartok, az a ti magánügyetek, de tartsátok be a parancsolatokat, viselkedjetek méltóan. Ahhoz egyébként, hogy az ember jól viselkedjék, még csak nem is kell föltétlenül kereszténynek lenni. Lehet az ember semmi is.