Ébredés után előbb jut a kezembe könyv, mint a reggeli, vagy kávé. Előbb csókolnám meg a leesett kötetet, mint egy szelet kenyeret. Tényleg az élet dobog, lüktet bennünk számomra. Mi lesz, ha a könyv megízetlenül? (Mt 5,13)
Régi szokásom, hogy könyvjelzőként megőrzőm az ajándékképek, igés kártyák tömkelegét. A kiszuperált lapok közül drága kézírások kukucskálnak ki. Fortunáta nővér betegen írt sorai a szentelésre, Édától egy Jean Vanier idézet:
Aki gyökeret ereszt egy földben, az minden más földet visszautasít. Ez a fájdalom, a szabadságnak ez az elveszítése szükséges ahhoz, hogy befogadhassuk az új szabadságot, amelyet a teljességében élt szövetségben fedezünk fel...
Mikor az ember felfedezi, hogy Isten igazán szereti, közösségbe kerülhet vele, valami megváltozik benne. Többé nem bátortalanodik el korlátai és fogyatékosságai miatt.
A szél ott fúj...
A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.
1 megjegyzés:
Mennyire szép poszt ez is. Nagyon megérintettél a soraiddal.
Puritán
Megjegyzés küldése