6 kg élet

Ma délután korán hazaérkeztem az értékpapír oktatásról. Takarítani kezdtem, halogattam már egy jó ideje. A könyvespolc nem egyszerű műfaj, egy-egy darab a kezedben marad, aztán a másik-harmadik sorban. Újabb 6 kiló nyomtatott papírt sikerül kiszűrni. Vagy nem lesz már időm rá, vagy nem is szeretnék ezekre fordítani semmit a hátra lévőből. Vajon mennyit érnének egy antikvárium polcán, vagy ajánljam fel egy plébániai könyvtárnak őket?

Ébredés után előbb jut a kezembe könyv, mint a reggeli, vagy kávé. Előbb csókolnám meg a leesett kötetet, mint egy szelet kenyeret. Tényleg az élet dobog, lüktet bennünk számomra. Mi lesz, ha a könyv megízetlenül? (Mt 5,13)

Régi szokásom, hogy könyvjelzőként megőrzőm az ajándékképek, igés kártyák tömkelegét. A kiszuperált lapok közül drága kézírások kukucskálnak ki. Fortunáta nővér betegen írt sorai a szentelésre, Édától egy Jean Vanier idézet:

Aki gyökeret ereszt egy földben, az minden más földet visszautasít. Ez a fájdalom, a szabadságnak ez az elveszítése szükséges ahhoz, hogy befogadhassuk az új szabadságot, amelyet a teljességében élt szövetségben fedezünk fel...
Mikor az ember felfedezi, hogy Isten igazán szereti, közösségbe kerülhet vele, valami megváltozik benne. Többé nem bátortalanodik el korlátai és fogyatékosságai miatt.

A szél ott fúj...
A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.