2010. március 31., szerda

Metamorphosis christiana

Boldogok az egysejtűek, mert övék az anyagcsere biztonsága.
Boldogok a lárvák, mert övék a mozgás szabadsága.
Boldogok a bebábozottak, mert új világra fognak megszületni...
- [ezek voltak a Mester szavai].

Amikor egy hűvös reggelen arra ébredsz,
hogy kedvenc bábruhád unalmas gönccé lett;
reszketeg szárnyadba folyadékot pumpálsz,
de mintázatod már egy új törzset formáz...
akkor magad maradsz, hírvivőül a jövőnek,
mögötted a koránjöttek máglyái füstölögnek,
és örülhetsz, hogy már bezárták a Szent Officium rácsát.

Szülő várfaladat pokol-kapu botrányok rázzák,
és előbb-utóbb - hiába malaszt vagy ígéret -
szertecsúsznak a téglák, a bástya rommá lesz,
s a törmelékek majd barátaidat is sorra összezúzzák.

Elillansz a szélben, te hívatlan vendég,
mielőtt a hagyatékod cseppenként összeszednéd.

Nincsenek megjegyzések: